Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)

II A HELYI KISIPAR - II/2 A KISIPAR JELLEMZŐI ÉS MUTATÓI

49 Bőr kikészítése Nagy Imre tímármester műhelyében 1936-ban ság szekunder szektorának ez az alágazata Gödöllőn és a járásban olyan vállalkozásokból szerveződött, amelyek döntő részben (mintegy 70%-ban) egy mesterrel, segéd nélkül működtek (1920-ban, de még 1930-ban is). Ezek mellett a - mai szóval mikrovállalkozások mellett Gödöllőn mindössze három olyan mestert tartottak nyilván, akik 6-10 alkalmazottal dolgoztak. A járásban is csak négy mesternél dolgoztak 10-nél, és öt mesternél 20-nál többen.

1

4 A GV It. illetékességi területén nem keletkezett olyan „csomósodási pont", amely számottevő „organikus" tőkefelhalmozást indított volna meg, a termelési tényezők magasabb minőségű (üzemi típusú) összerendezése előtt nyitott volna utat. A kisipar nem volt domináns szereplője, generálója, vonzásközpontja, szervezője a helyi gazdaságnak. Vezetői, képviselői a közgyűléseken, a megyei szakbizottságokban, a GV It-ben és az IPOK-ban (Ipartestületek Országos Központja) közvetlen érdekeik szerint „kommentálták" a gazdaságban zajló folyamatokat; a fennmaradásuk biztosítékai között még a technikai korszerűsítés ügye is csak „per tangentem" került szóba. Mindezek, mondhatni, kései bizonyítékok rá, hogy a hazánkban jó fél évszázaddal korábban (megkésve) végbement ipari forradalom a nagybankok szervezésében, a külföldi tőke nagyarányú részvételével, felülről vezényelten, nem pedig belülről, „organikus" úton ment, mehetett csak végbe. Magyarországon a gazdasági megélénkülés kezdetén (1935) 162 160 iparos dolgozott. A fegyverkezési konjunktúra megindulásakor (1938) számuk 452087-re emelke-