Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)

FÜGGELÉK - EGYÉN ÉS POLGÁROSODÁS Gödöllői adalék a hazai polgárosultság 20. századi sajátosságaihoz

7 81 a 20. század harmincas-negyvenes éveitől kutatott) gödöllői cselekmények. Ezeknek azután Hovhannesian (esetleg) publicitást adott, és akkor minden esetben célzatosan, a maga szempontjait érvényesítette. Ezt, az általa kigyakorlott és számára bevált módszert, konzervatív, állagőrző konformistaként, a tőle telhető leghatékonyabban, leglojálisabban, nemzeti és keresztény, majd a harmincas évek végétől mindinkább „koreszmei" szellemben alkalmazta. Ehhez teremtett alkalmas fórumot. Felismerte a helyi sajtó (gazdaságszervező) jelentőségét. 1928. december elején elindította a Gödöllői Hírlapot. Ez hetilapként szépirodalmi, társadalmi és közgazdasági kérdésekkel foglalkozott. A lap felelős szerkesztője pár évet kivéve Hovhannesian volt. Ő az újságot, szellemiségét illetően, a rezsim politikai jobboldalára pozícionálta. A kiadvány a Gödöllői Járási Közművelődési Egyesület hivatalos lapja volt. Jól szerkesztett, témagazdag, általában jól megírt, az olvasókkal interaktív kapcsolatra törekvő újság volt. Időben tájékoztatta a lakosságot, főként a helyi életről, és kitekintett az országos eseményekre. Időnként terjedelmesebb esszéket is közölt. Szemléletéről és annak változásairól, elmozdulásairól „árulkodott", hogy közreadóinak köre egy időben a TESZ-szel, a MOVE-val és a Nemzeti Egység Szervezetével egészült ki, utolsó éveiben pedig már Gödöllő község és a Gödöllői járás hetilapjának vallotta magát. 4. ALKAT ÉS SZEMÉLYISÉG. SZEREPEK Hovhannesian gödöllői életpályájának kezdőpontja az első világháborút megelőző boldog béke utolsó esztendeje, 1914 volt, zárószakaszát pedig a minden eddigi konfliktusnál pusztítóbb második világháború vezette be. (Az ezt követő bonyolult időnek az 1948-ban elhunyt Hovhannesian már nem volt, nem is lehetett a szereplője.) Hovhannesian, aki 1885-ben született Konstantinápolyban, 1914-ig tíz évet a kivált sebesen „ledér" világvárossá fejlődő Budapesten élt, közelről láthatta új idők „öntőformáit". Tapasztalhatta a bonyolult képletű modernizációs válság kiváltotta társadalmi egyensúlyvesztést, a közgondolkodást az első világháborúig uraló állagőrző konzervativizmus és kontrapontja, a korlátozott liberalizmus krízisét, az általa „első" és „másodikként" emlegetett polgári és proletárforradalmak okozta traumákat, a trianoni Magyarország születését kísérő riadalmakat. A körülmények tehát, amelyek Hovhannesian életútját behatárolták, sokszínűek voltak. Intellektuális téren gazdag nemzeti, vallási és politikai mintákból épülhetett. Hovhannesian még az Oszmán-török Birodalomban örmény alattvalóként született, innen került a sokvallású és soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia Lajtán inneni társországába, az önmeghatározása szerint keresztény Magyarországra. Meríthetett tehát a keleti (bizánci), a török (iszlám) kultúrákból és a nyugati keresztény civilizációból. Hovhannesian nem volt szimpla, se provinciális személyiség. Hol azt hihetnénk, hogy afféle gátlástalan ügyeskedő, ambiciózus és számító, kizárólag a maga önérdekeit követő