Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)
II A HELYI KISIPAR - II/8 HÁBORÚS ÉVEK
68 Az 1938-ban kínálkozott esélyt azonban a gödöllői iparosok végül is, az őket sújtó „hiányok", az anyag-, a tőke-, a technika- és valamelyest a kompetenciahiány miatt nem tudták kiaknázni. A GV It előtt magasodó feladatok, a lényeget illetően, a második világháború kitörését, Magyarország hadba lépését, a csak igen rövid hadikonjunktúra lefutását követően sem változtak. Erőit éppen a munkát akadályozó „hiányok" leküzdésére kellett fordítania. Most a GV It-nek abban kellett segítenie a kisiparos társadalmat, hogy az, ha nem is prosperál, legalább élni tudjon a kényszer szülte gyorsasággal kiépült állami hadigazdaság szorításában. A Gödöllőre látogató politikusok is megtették, ami tőlük tellett. Az egymást követő hadviselő kormányok háborús stratégiájával összhangban, a „helytállás" fontosságára emlékeztették az iparosokat. Ezzel azonos hangot ütött meg Stógl János, a GV It elnöke. „Az iparosok szaktudását, műhelyeit és szerszámait szervezetten kell a nemzet és a háború szolgálatába állítani." - mondotta a szervezet 1944. augusztus 29-én tartott rendkívüli értekezletén. (Összhangban a kormányzó 1944. augusztus 22-i hadparancsával, mely szerint „A magyar élet, a magyar függetlenség biztosítéka ma: a munka és a fegyver.") Stógl pontosan interpretálta az államfőt, imigyen: „Kinn a fronton csak kemény harccal, idehaza pedig szorgalmas munkával tudjuk megnyerni ezt a háborút", „melynek kimenetelétől függ iparunk, életünk és szebb magyar jövőnk." 4 8 Mindazonáltal a kisiparos társadalom keserűen tapasztalta, hogy gigantikus méreteket öltött a hadifogyasztás, a pazarlás, mélyülnek a gazdaságirányítás „hiánygazdaságot" jelző adminisztratív vonásai... Előtte pedig egyre magasodnak a működését ellehetetlenítő akadályok. Anyaghiányra már - volt szó róla - a községbe látogató Teleki miniszterelnöknek panaszkodtak - éppen egy hónappal a második világháború kitörése előtt. Azután meg a kormány kemény intézkedéseket hozott „egyes anyagkészletek zár alá vételéről" „az árak rögzítéséről" (s a munkaviszonyokra vonatkozó szabályok ideiglenes felfüggesztéséről.) Egy évvel később, 1940. szeptember végén, Laki Dezső közellátásügyi miniszter - ugyancsak Gödöllőn - a „hiányokat" illetően akként „érvelt", hogy erre a jelenségre „szinte már a háború megindulásától kellett számítani". A Pest megyei alispán ún. évnegyedes jelentésében (1940 kora őszén) a hadikonjunktúrától kiváltott zsír, fa, szén, petróleum, stb. hiányról, csupa olyan gondról beszélt, amely a legközvetlenebbül sújtotta a kisipar valamennyi szakmakörét. 4 9 A GV It azután a gyakorlatban látta a gazdaság teret nyerő militarizálásának, az állami hadigazdaság és a neki megfelelő intézmények, kormányzási elvek, különleges jogok, igazgatási mandátumok, illetve módszerek következményeit. Az állam közvetlen beavatkozása (akár) a gazdaság (napi) ügyeibe, akaratának utasításokkal, rendeletekkel, irányelvekkel, fenyegetésekkel, a kényszerítés számtalan eszközével való érvényesítése (jól- lehet a hatóságok, s éppen Endre László alispán, „irgalmatlan fellépést", rekvirálást, házkutatást, letartóztatást, sőt, fegyveres kényszerítést ajánlottak a feketézés, az árdrágítás, a munkakerülés és bármilyen „deviancia" megtorlására), nem jelentett gyógyírt, nem adott választ a gondokra, a mindenütt jelentkező „hiányokra". (Gödöllőn 1942-
