Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)

II A HELYI KISIPAR - II/1 AZ IPAROSODÁS HELYI ADOTTSÁGAI ÉS FELTÉTELEI

- 47 kapitalizmusnak ezt a kelet-európai sajátosságát, mint valami szubjektív elhatározás eredményét diabolizálták. Ezzel az álságos „érveléssel" bélyegezték nemzetietlennek, szélsőségesen profitérdekűnek, kártékonyán univerzális természetűnek a „tőkét", és egy lendülettel „hazafiatlannak" az érdekkörét. Ennek a kárhoztatott - abszurd, obskurus érvekkel kritizált - állapotnak a megváltoztatását, felszámolását, valójában a gróf Bethlen István által kimunkált konszolidációs, a magyar alkotmányosságot - ma úgy mondanánk: a „jogállami működést garantáló" - biztosítékokat betartó és betartató politikával való szakítást, már közel sem csomagolták misztikus ködképekbe. Nagyon is „kézenfekvően", gyarlón aggályos precizitással - a német „védöhatalomtól" bátorítva - tervezték - első lépésként - a zsidó vagyon erőszakos, törvényekkel szankcionált kisajátítását, „keresztény, magyar kézbeadását", az pozíciók visszaszerzését". A politikai antiszemitizmus újabb kori, a „fajiságra" hivatkozó típusváltozata (a „keresztségben") a „zsidókérdés" elnevezést kapta, a fennállott rezsim egyik identifikáló eleme volt. Nélkülözhetetlen hivatkozása, éles fegyvere lett a társadalomkritika valamennyi, szélsőjobboldalróljövő áramlatának és árnyalatának, az 1938-tól egymást váltó kormányoknak.

7 A kisiparosság az olcsó(bb) gyári készáruval üzletelő helyi kiskereskedőkkel sem szimpatizált. Fenyegető híresztelés kapott lábra: a kiskereskedőknél (többségük zsidó volt) vásárolt gyári áru rossz minőségű, vagyis csalást feltételez, ami viszont már hatóságért kiált.

8 A most tárgyalt „veszélyes időknek" nem a (nagy)gazdaság és nem a kisipar szereplői voltak a hősei. Annak ellenére sem, hogy a kisiparosság érdekképviselete, az 1893-ban alapított „Gödöllő és Vidéke Ipartestület" (GV It.) kiemelkedően fontos eleme volt a helyi és a körzeti társadalmi infrastruktúrának, a közéletnek. A politika helyileg sem a gazdaságot állította a közérdeklődés centrumába, hanem legfőképp a „zsidókérdést", a területi revízió részeredményeit, majd a háborús eseményeket. Sőt, a kisiparosság, ez a legtöbb tekintetben erősen érdek- és rétegtagolt csoport, a gazdaságban kivívott szerény pozícióit Gödöllőn sem tudta a közéletben kamatozó politikai tőkévé konvertálni, külön érdekeit - tevőleges támogatásra méltó közérdekként megjeleníteni. Azaz Gödöllőn is érvényesült ez a Kelet-Európa szerte „szabályos" jelenség. Pedig a községi iparosok élvonalából többen is ültek (leginkább virilis jogon) a gödöllői képviselő-testületben. Közöttük voltak mes,őrségváltást", „a zsidók által elhódított Elek Sándor cipészmester munka közben