Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)

II A HELYI KISIPAR - II/2 A KISIPAR JELLEMZŐI ÉS MUTATÓI

48 terek, igazi „nagy iparosok" (mint pl. Nagy Imre tímár, Schwartzkopf Alajos szerelő és bádogos, Lizits Károly építő, továbbá Neszveda Antal gyertyaöntő, aki évtizedekig volt tagja a gödöllői képviselő-testületnek, és a legrégebben alapított pénzintézet, a Gödöllői Takarékpénztár igazgatóságának is.)

9 A Horthyt már-már kisajátító kultusz, a számítóan Gödöllőre látogató vezető politikusok megnyilatkozásai hamisítatlan „gödöllői" jelenségek voltak. A kormányzó gyakori gödöllői tartózkodása - kétségtelenül - ösztönözte, erősítette a község fejlesztéséért kiállókat. Azok pedig, igen ésszerűen, előszeretettel hivatkoztak is erre a körülményre. Ebben az összefüggésben vitáztak arról, hogy Gödöllő a maga zárszámadás szerinti tiszta vagyonával (amely 1936-ban és 1937-ben is mintegy 724 ezer P volt, vagyis egy lakosra 62,50 P értékű vagyontömeg esett) vajon a szegény községek közé tartozik-e. „Tűrhetetlennek" tartották volna ugyanis, hogy Gödöllő, a „Magyar Szent Korona különleges klenodiuma" ne feleljen meg az államfői méltósághoz illő követelményeknek.

1

0 A gödöllői kisiparosság kondícióit közvetlenül nem befolyásolták, inkább áldozatkészségét tették próbára a területi revíziók részsikerei. (Magyarország lakossága 1942ben 14,7 millióra, területe pedig 172 ezer km2-re nőtt.) Átmenetileg módosultak csak a GV It bevételei, amikor 1936-ban néhány helységet elcsatoltak, majd 1939-ben visszacsatoltak (a gödöllői járáshoz)." II/2. A KISIPAR JELLEMZŐI ÉS MUTATÓI Gödöllőn „soha nem voltak gyárak". Legfeljebb - tesszük mi hozzá - néhány, ilyen jellegű, de „gyárnak" mondott, általában rövid életű üzemet létesítettek. Vitéz Tóthy Jánosé volt az egykori Deutsch-ecetgyár (1942). Lippay Jánosé az alig egy évig dolgozó jéggyár (1943) és Blumenthal Manóé az ugyancsak rövid életű beton-árugyár.

1

2 A Gödöllő gazdaságáról alkotott kép árnyalására említjük meg: a községben volt néhány, kereskedelemmel, felvásárlással foglalkozó cég, s egy szabadidő elfoglaltságot kínáló létesítmény. A Magyar Méztermelők Szövetkezete 1932-1941 között működött. A Pannónia Borforgalmi Rt-t 1924-ben, a Nemzetközi Duna Lloyd Lapkiadó és Kereskedelmi Rt-t 1923-ban, a gödöllői Öreghegyi Blaha Lujza Strandfürdő Rt-t pedig 1927ben fundálták. A saját idejükben igen gyengén alapozott, 10-19 ezer pengő alaptőkével bejegyzett vállalkozásokról van szó. Volt még Hangya (1904-től) és 1927-től járási tejszövetkezet.

1

3 A két világháború közötti népszámlálások (1920, 1930, 1941) ipari foglalkoztatási adatai szerint Gödöllőn, a XX. század fordulóján már 1109 „ipari kereső" dolgozott. Az akkori lakosság (10062 fő) 10%-ának (10 év elteltével, a fejlődés lassúságát demonstrálta, 11,8%-ának) a megélhetését ez a szektor, vagyis a kisipar biztosította. A gazda-