Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)

II A HELYI KISIPAR - II/1 AZ IPAROSODÁS HELYI ADOTTSÁGAI ÉS FELTÉTELEI

46 "7 (1920-ban 10262, 1930-ban 11056, 1941-ben 11825) volt.

3 A tényleges és potenciális fogyasztók, zömében értelmiségiek: ügyvédek, orvosok, papok, katonatisztek, azután kiskeresetű hivatalnokok, tehetősebb földművesek, szegényparasztok, cselédek, altisztek, (rendőrök), csendőrök, kisiparosok, kiskereskedők, ipari és kereskedelmi segédmunkások, nyaralók, ide települtek, egykor magas hivatalt ellátó nyugdíjasok voltak. Bár szerény fogyasztói potenciált jelentettek, hozzájárultak a megalapozottabb vállalkozások fennmaradásához. Am az azok rendszeres és folyamatos növekedéséhez szükséges forrástöbbletet már nem tudták biztosítani. A kisipart tőke- és hitelhiány kínozta, de sem ezen, sem a rendelésállomány hektikusságán, alacsony felhalmozó képessége miatt nem tudott enyhíteni.

4 Életbevágó feladatának tekintette külső tőkeforrások (állami támogatások, kedvezmények, preferenciák) felkutatását, megnyitását, sőt folyamatos bővítését. (Ez persze, nemcsak a kisiparosok, hanem a kisiparosság tipikus reflex-reakciója volt, különösen a gazdasági ciklusok hanyatló szakaszában. Ilyen helyzetekben az iparosok képviseletei rögvest az államhoz apelláltak, s minden ellen vétót emeltek, protestáltak, amiről úgy vélték, érdekeik ellen való. (Preferenciák, adók, ipartörvények.) Az olcsó hitelért folytatott szakadatlan küzdelem a gödöllői iparosok számára is gyakran volt eredménytelen. Bizonytalan helyzetük foglyaiként kerültek mind szorosabb kormányfüggésbe. A településgazdaság, így a kisipar működésére közvetlenül hatott a közélet és a közpolitika. Annak a sajátos szellemi környezetnek és közéleti klímának a hatása is érvényesült, amely a rendszer szélsőjobboldali, de még rendszerkonform belső ellenzékének tartós pozicionáltsága (Endre László gödöllői járási főszolgabíró, 1938-tól pestvármegyei alispán és körének két évtizedes tevékenysége) nyomán alakult ki Gödöllőn. Endre, az alispán gyakran látogatott a községbe.

5 Részt vett például az ipartestület évi közgyűlésén. Ilyenkor a korszak egészét jellemző túlpolitizáltság, túlideologizálás terhelte rendezvénnyé változott a szakmai fórum. A kisiparosokat „megszólítok" arra emlékeztették hallgatóikat, hogy „ők adják a nemzet gerincét", hivatásuk, sőt, küldetésük van. A főváros közeli Gödöllőn, az itt 1920-tól rendszeresen, családjával a Grassalkovich-kastélyban nyaraló kormányzótól „hallótávolságra", a politikai elit gyakran idelátogató tagjai, országgyűlési képviselők, miniszterek, miniszterelnökök, pártvezetők, mint valamiféle szószékről, vagy kiáltó dombról Gödöllőn is elmondták szándékaikat és programjaikat. A „nemzet gerincének" tituláltaknak ártottak a legtöbbet, mert hamis helyzettudatot, a korszerű gazdaság természetének és működésének valódi meg nem értéséről tanúskodó magyarázatokat erőltettek rájuk. Mélyítették a kistulajdonosi nagyipar-, illetve nagytőke-ellenességet, a kisiparosság idegenkedését és félelmét a modernitástól, a versenytől.

6 Erre az ellenérzésre építve, a „nagytőkét" úgy állították be, mint valamiféle bűnöst, tisztátalant, a priori gonosz, rontással fenyegető erőt. Legelszántabban ti. azért kárhoztatták a nagytőkét, mert jelentős részben - bár nem volt „autochton" - integrálódott a magyar társadalomba, sőt összefonódott a születési arisztokrácia „merkantil-érdekű" részével. Ezt a fejlődéstörténeti tényt, a