Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)
I GAZDASÁGRÓL, TÁRSADALOMRÓL, KÖZÉLETRŐL - 1/4 A BÜROKRATIKUS RADIKALIZMUS
34 a régiben már patkányok gyalázták meg Gödöllő régebbi állatorvosát. (A temetkezési vállalat Lukács János tulajdonában volt.) Javasolta a fegyverben lévő katonák gazdasági oktatását, s, hogy ne csak apologéta legyen, bírált is. Legtöbbször Gödöllő küllemét, útjait, ivóvízellátását stb. kritizálta. Gödöllő fejlődési irányát tárgyalták a „Fejlődik -e Gödöllő? Tények és gondolatok" s „A kérdések, amelyekkel foglalkozni kell" című írásai. 6 8 A község határán túltekintő attitűdje révén a GH meg is haladta a vidéki újságírás hangsúlyozottan megbecsülendőnek hirdetett hagyományait. Igyekezett javítani, szervezettebbé tenni a gazdasági információáramlás útját és személyi feltételeit. Tudósítói kört próbált kiépíteni, a környező helységeknek önálló rovatot ajánlott. A gazdaságtól elválaszthatatlan községi szociálpolitika jól nyomon követhető jellemzője - a GH beállításában - a nyomorenyhítés, s az idevonatkozó megoldások felkutatása, működtetése, illetve alkalmazása volt. Figyelmet érdemel, hogy Faragó Ede és Hajlamász János megyei főjegyző indítványára pl. tervbe vették, azután a jövőbe utalták Gödöllő „ínségkataszterének" elkészítését. (Megtudjuk, hogy Pest megyében 43 313 fő „ínségest" tartottak nyilván, s a községek rájuk % év alatt saját költségvetésükből 395 ezer P-t, alispáni támogatásból pedig további 160 ezer, összesen tehát mintegy 600 ezer P-t fordítottak.) A GH felhívta a figyelmet, hogy a munkaképes ínségesek csak megfelelő mértékű munka ellenében részesülhetnek anyagi támogatásban. Pl. útjavítást, csatornatisztítást, árokásást, kőtermelést, fakitermelést, fásítást, cserebogárirtást stb. végezhettek. Az ínségnapszám, illetve az akkordbér 1 -2 P volt. A nyomorenyhítésért a községi képviselő-testület kamatmentes kölcsönt, illetve segélyt, összesen 60 ezer P-t kért a kormánytól a közmunkák beindítására, egy 100 főt befogadó „szegényház" és vízvezeték létesítésére. (Arról nincsenek adataink, hogy árvízi károk, melyek Pest megyében mintegy 3,6 millió P-re becsültek, érték-e, és milyen mértékben Gödöllőt). 69 A megyében kormányforrásból 558 ház felépítését segítette a Közjóléti Szövetkezet. A községvezetés szociális tevékenységének (harmadik) komponense és egyben iránya a közellátás, a közfogyasztási alapok biztosítása volt az állami hadigazdaság bevezetésétől főként hivatali eszközökkel, az árukészletek és az áruforgalom közvetlen ellenőrzésével, beszolgáltatásokkal stb. Levágott sertésenként például 6 kg zsírt kellett beszolgáltatni. Voltak próbálkozások a szociális gondok enyhítésének „társadalmasítására". A GH például elismeréssel említi a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége Elhelyező Intézetét (MANSZ), amely a községháza épületében működött és női munkaerő közvetítésével foglalkozott. 7 0 Hovhannesian maga is tett szolidaritási gesztusokat a szükséget szenvedők felé. Amikor 1939-ben a politika már Pest megye szirtjeit ostromolja, beválasztják a megye törvényhatóságának pénzügyi albizottságába, a szegények megsegítésére mozgósítja a MANSZ, a Stefánia Egylet, a Levente Egyesület, a Vöröskereszt tagjait. 1940. május 26-án hirdette meg lapja az árvízkárosultak javára történő segélyakciót, s a kormányzó adakozásra szólító felhívását. Pártolóan írt a szakmai és civil szervezetekről, amelyek adományokat gyűjtöttek az idős iparosoknak és kereskedőknek. 7 1
