Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)
I GAZDASÁGRÓL, TÁRSADALOMRÓL, KÖZÉLETRŐL - 1/4 A BÜROKRATIKUS RADIKALIZMUS
téséről), és az olyan tudatosan konfliktuskeltőnek szánt megrendezett eseményekről szóltak, mint amilyen például a GIK zászlószentelő ünnepsége volt 1938 elején. A GH olvasói levelet közölt; írója a helybéli zsidók bűnének tudta be, hogy „tíz zsidó textilbolt mellett nincsen keresztény divatáruüzlet, minek folytán a zsidó ünnepeken nem lehet vásárolni." 5 7 Az újság apró részletekig menően közvetítette ennek a privilegizált „frontnak" a történéseit és eseményeit. Óvakodott attól, hogy a származásukra hivatkozva üldözöttek szenvedése iránt szimpátiát keltsen. Nyilván ilyen okokból csak olykor-olykor hozta emberközelbe és mindig ellenszenvesként a gödöllői zsidóságot. Panaszolta ezt az „Egyenlőség" című felekezeti lap, az úgynevezett temetőügy kapcsán, amikor is a főszolgabíró „a gödöllői zsidókat a dögtér mellé küldte temetkezni". (Lévén, hogy a Gizella úti temető bezárt, a Csapás utcai 600 négyzetméteres községi ingatlanról folytatott tárgyalások pedig nem vezettek eredményre.) 5 8 Hangulatkeltő célt szolgált a zsidók gazdasági pozícióját illusztráló adatok közlése és kommentálása. Például akként, hogy idézték az ismert „zsidókutató", a nyilas időkben majd önálló intézettel jutalmazott Bosnyák Zoltán megállapítását. A szerint Magyarországon a zsidók össznépességbeli aránya 5,1 % volt (1930), a nemzeti jövedelemből viszont 27 %-kal részesedtek. Célzatosan szerkesztett, manipulált statisztikai adatokat kreáltak a „magyar" és a „zsidó" lakosság népmozgalmi jellemzőinek a bemutatásakor. 5 9 A zsidógyűlölő társadalomkritika legitimitásra számíthatott, az uszítást minden eszközzel és felsorolhatatlanul sokféleképpen szították. Például a GH köznapi, valamiért „botrányosnak" minősíthető zsidókkal kapcsolatba hozott eseteket írt meg. Az efféle ügyekre szakosodott szerzők azután nagy műgonddal cizellálták, komponálták egésszé a történteket. Hol a rácsodálkozást, hol álsértettséget, hol rémüldözést mímelve mesélték el a tökéletesre csiszolt sztorit nyájas olvasóiknak, akik örültek, hogy nem velük estek meg a „szörnyűségek". (A Népbíróság Hovhannesian perében 24 ilyen írását tette vád tárgyává 1946-ban). A történeteket gondosan megválasztott, adekvát hangon, sajnálkozva, fölényesen, önsajnálóan, vagy éppen gúnyolódva prezentálták. Az előadottak hatását különféle szemléltető módszerekkel, így pl. célzatos, szelektív statisztikai adatközléssel tették „átütőbbé". 6 0 A GH őrködött a zsidótörvények betartásán; azok elleni cselekvés példájaként említi, s ezen hosszan szomorkodik, hogy a leánycserkész táborozáshoz szükséges, mintegy 150 pengő értékűre becsült faanyagot nem keresztény cég szállította, Kaszás Ferenc, vagy Liptay Lóránt firmája, hanem a zsidó Blumenthal, aki azután a használt matériát „nyomott áron" vásárolta vissza, pedig keresztény igénylő is volt. 61 A GH előállította a maga „zsidó" fogalmának megfelelő, suta, kétbalkezes, ügyefogyott („hitsorsos") gúnyrajzszerű prototípusát, aki áttért, „kitért", de a templomban a saját esküvőjén elfelejti, hogy tulajdonképpen milyen vallású is. A GH elismerően teszi szóvá, a hivatal figyelme a részletekre is kiterjed. A kereskedőknek cégtáblájukon
