Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)

I GAZDASÁGRÓL, TÁRSADALOMRÓL, KÖZÉLETRŐL - 1/4 A BÜROKRATIKUS RADIKALIZMUS

32 nemcsak vállalkozásuk nevét, hanem saját nevüket is ki kellett írniuk. Például „Nemzeti Áruház- Kohn Jakab".

6

2 Hovhannesian nem tagadta, hanem egyenesen nagy hangon hirdette antiszemita érzületét. írásai, tettei erről meg is győzik az olvasót, s a kutatót. Hovhannesian azonosult a zsidótörvénykezés ideológiájával, deklarált céljaival, és tevékeny szerepet játszott az embertelenségek előkészítésében. Igen rossz néven vette, ha - miként történt - egyik előadását követően, amit honvéd-, illetve örmény-est keretében tartott - emlékeztették: talán nem neki kellene élen járnia a módszereit, eszközeit nézve is, mind elvadultabb, az európai zsidóság fizikai megsemmisítését célul tűző faji antiszemitizmus, a zsidóüldözés verbális igazolásában és segítésében. Tőle szokatlan durvasággal utasította el a kritikát.

6

3 A magyarországi örmények és zsidók „nemzeti teljesítményét, hasznosságát" mérlegelte, és persze, az utóbbiakra nézve ordenáré módon, lekicsinylően. Egyszóval, Hovhannesian nem jött zavarba, hanem - vérbeli antiszemitaként - úgynevezett zsidó bűnökre mutogatott. Azok közé sorolta az őszirózsás forradalmat, ami azután „kommunizmusban folytatódott"; amikor is „a magyar államiság győzelméig zsidó írógép ügynökökből lett hadvezér, zsidó népbiztosok és politikai megbízottak kezébe került az állami hatalom" - borongott vigasztalhatatlanul.

6

4 Hovhannesian sem revideálta, amit addig hirdetett, jóllehet nyilvánvalóan tudta, ismerte a következményeket. Hiszen figyelmeztetésként és egyben félre nem érthető erkölcsi ítéletként hangzott a váci püspöki iroda 1944. 09. 03-án kelt levele (a Váci Hírlaphoz), amely valamilyen „rövidzárlat folytán" a GH-ban is megjelent.

65 A levél kifejezetten elutasít minden egyházellenesnek tartott kísérletet, amely papok és apácák bevonását célozta az elhurcoltak hátramaradt javainak számbavételére, azaz „ a zsidóvagyon leltározásába". A gazdaság országos és helyi kérdései a községi, rendszerint más természetű jelenségekkel összefonva, azok meghatározó, vagy részelemeként voltak terítéken. Legszorosabban a „zsidókérdéshez", a községi és a háborús gazdálkodáshoz, a szociális helyzethez, s mindezek mentén - révén - a rezsim ideológiai-politikai szándékaihoz, illetve törekvéseihez kapcsolódtak. A háború kérdésében a GH mértéktartó volt. A tények, a kialakult helyzet és a hozzájuk való viszony „helyes értelmezését" a lap, mint tájékoztatási privilégiumot, a politikai hatalom, a magas körök képviseletében hivatalosan, vagy félhivatalosan nyilatkozóknak engedte át, vagy azokat idézte. Egyszóval a gazdaság ügyei mindig más és más aspektusban vagy dimenzióban jelentkeztek: hol anyagi, hol társadalmi, hol meg eszmei-ideológiai, világnézeti, „nemzetpolitikai" kérdésként, s leggyakrabban ezek együttesének a formáját öltötték. Ezt a komplexitást tükrözték a GH-ban rendszeresen idézett és méltatott alispáni jelentések Pest-PilisSolt-Kiskun vármegye állapotairól, melyek meglehetősen szűkszavúan, de szólnak Gödöllő gazdaságáról is. Az azokban közöltek megerősítik, hogy meghatározó posztok birtokosai, a faji törvénykezés bevezetésétől kezdve a tulajdonviszonyok radikális „átrendezését" tekintették sürgős feladatuknak (a „zsidókérdés" szertartásrendje szerint).