Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)
I GAZDASÁGRÓL, TÁRSADALOMRÓL, KÖZÉLETRŐL - 1/4 A BÜROKRATIKUS RADIKALIZMUS
27 áthidalhatóvá tették azokat a részkérdésekben vallott, időnként felerősödött nézeteltéréseket, amelyek a Vár és az általuk megszemélyesített erők között léteztek. Endre a fennállott rezsim keretein belül állt és maradt. Az uralmon lévők ezért, s persze, berlini kapcsolatai miatt „megértően" tekintettek a hatalom, a pozíciók, „őrhelyek", s a javak újraelosztását célzó követeléseire, melyek mindenekelőtt a keresztény nemzeti középosztályként definiált, anyagi és társadalmi emelkedésre vágyó, nagyrészt dzsentri eredetű hivatalnoki „nemesség" és más megcélzott rétegek érdekeit tükrözték. A Gödöllői Hírlap Endre apologétájává szegődött. Terjesztette, értelmezte mentora nézeteit, propagálta törekvéseit, építette személyiségét, s igyekezett körötte minél fogadókészebb légkört teremteni. Hovhannesian Istent, hazát, embert szerető, tudatos szívós, katonás, határozott, világosan gondolkodó, tettrekész, energikus minden szükséges helyen jelen lévő vezetővé kvalifikálta Endrét. (S ha erre rávetítjük azt a képet, melyet róla formáltak barátai, amikor átmenetileg megvált a GH-tól, már nem is annyira meglepő, hogy szinte teljes egybevágóságot tapasztalunk.) A GH beállításában - minden ellenkező értelmezéssel szemben - az Endre-igazgatás a demokrácia, a polgári jogegyenlőség valóságos mintaképe. „Bizonyítékként" hozza szóba a Rotschild-ügyet, ami példa az antiszemitizmus szemforgató tagadására. (A Népszavát terjesztő, kurzus-ellenes Rotschild csömöri állomásfőnök esete - a későbbi fejlemények ismeretében - amolyan szégyellős előfutára volt az amúgy is antiszemitizmussal terhelt állami politikában beállt élesen zsidóüldöző fordulatnak, a zsidótörvénykezésnek.) 4 0 Endre világnézete az antiszemitizmus volt; szinte valamennyi tettét a faji antiszemitizmus prizmáján keresztül értelmezte. Esetében ez a látásmód, illetve pozíció, szélsőséges nacionalizmussal, ultrajobb-veretű szociálpolitikai és nemzetépítési felfogással, náci partnerséggel társult. Személyi és alkati adottságai csak súlyosbították tevékenységének kártékonyságát. Gödöllői főszolgabíró, amikor elkészíti (még illegálisan) a helybéli zsidók regiszterét. Alispáni „évnegyedes" jelentéseiben is megemlíti, hogy kiemelt figyelmet fordított a törvényhatóságok személyi összetételének származás szerinti feltérképezésére, és az élet minden területének, ezek között a sajtóvilágnak, de képtelen ötletként még az utazó közönségnek is, a „zsidótlanítására". A gödöllői képviselő-testületből öten távoztak származási okokból (1939), amit Hovhannesian ekként kommentált: „Hála Istennek, zsidómentes közélet felé haladunk." Endre az országban kialakult tulajdonosi és működési szisztémát a liberális „zsidóhatalom" testet öltött formájának látta. 4 1 A nagygazdasággal, s a napi gazdaság pragmatikus kérdéseivel legszívesebben világnézeti, politikai természetű jelenségként foglalkozott, (pl. egy kettőszáztizenhét községi bíró, városi polgármester és a főszolgabíró előtt tartott előadásában is.) Könyörtelenül üldözte a zsidó boltok színlelt tulajdonosváltását, s az efféle próbálkozások meggátlására „intette a jó magyarokat." Szigorú rendeletben tiltotta el a zsidó kereskedőket a napi és a heti piacokról, az országos vásárokról és a búcsúkról, a keresztény kegyhelyeken bárminemű megjelenéstől. A gödöllői képviselő-testület a
