Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)

I GAZDASÁGRÓL, TÁRSADALOMRÓL, KÖZÉLETRŐL - 1/3 GENIUS LOCI. A HELYI KÖZÉLETRŐL A HELYI SAJTÓ

18 "7 mégis kifejezett egyféle közérzületet, közvélekedést, közhangulatot az autoriter, tekintélyelvű uralmi berendezkedés nyilvánosságának viszonyai között. Pozícióik gyengesége, érdekérvényesítő képességük korlátozottsága ellenére a civil szerveződések, illetve szervezetek, végül is a közösségi lét intézményesült formáiként legitimálódtak. A hivatalos politika, a közéletet szervező helyi hatalom igyekezett is velük önmagát ékesíteni. S mert „Gödöllőn mindig történt valami", az eseményekhez rendszerint az aktív sokaság (így pl. a gyakori felvonulásokhoz, zászlószentelésekhez) látványos szerepét testálták rájuk.

1

9 A szellemi környezet alakítói között az egyházaknak, főként a római katolikus anyaszentegyháznak volt számottevő szerepe (Gödöllőn). Többek között a lakosság vallási struktúrája, a katolikus hagyományok, a máriabesnyői kegyhely, a premontrei gimnázium és a Gödöllői Hírlap révén. Gödöllőn nem voltak demokratikus tradíciók, így fejlett pártviszonyok sem. A politikai közélet befolyásos alakítója a Magyar Élet Pártja (MÉP) volt. Más pártok, kisgazdák, szociáldemokraták, főként választások idején aktivizálódtak. A MÉP egyenesen tagadta, az 1939-es országgyűlési választásokon feltűnően megerősödött nyilaskeresztes párt viszont fennen hirdette együttműködésüket. A pozícionált jobboldal radikális, belső, esetünkben „endreista" ellenzékével, melynek grémiumához Faragó Ede és Hovhannesian is tartozott, lényegében eszmei és politikai akcióegységben lépett fel a politikai közélet centrumába állított valamennyi nemzeti és társadalmi kérdés ügyében.

2

0 A csoportélmények: tömegtalálkozók, körmenetek, zászlószentelések, sport- és kulturális rendezvények (közöttük az 1933-as Cserkész Világtalálkozó, s az 1939-es leányjamboree vált nevezetesebbé), azon túlmenően, hogy a nagypolitikának dobogóul szolgáltak nyílt vagy rejtett szándékainak kinyilvánítására, már-már szakrális érzületet is előhívtak, lelki közösségbe kovácsolták a résztvevőket. Az országos politika reprezentánsainak gyakori szereplése a községben sajátos színt vitt a hivatalos és társadalmi közéletbe. A kormányzó 1920-tól nyaranta pihent a királyi kastélyban: jelenlétével hatott a helyi közéletre.

2

1 Az 1918 után végletesen elbizonytalanodott, a századforduló forradalmain túljutott magyar társadalom helyzetbe hozott része Horthy Miklós kormányzóban megtalálta azokat a társadalmi jegyeket és személyi jellemzőket, amelyekkel okkal - ok nélkül, de feltételezte, tud, legalábbis próbál azonosulni. A kormányzó megjelenésével, a Ferenc József-i időkre emlékeztető arisztokratizmusával, értékőrzőnek tekintett konzervativizmusával, a populista szélsőségektől való eltávolodásával, idegenkedésével, a politika felett álló közjogi státuszával, a „cataroi hős" nimbuszával ékesítetten sokak számára jelképezte a nemzeti kontinuitást, a békét, a nyugalmat, a rendet, a „lovagias magyart". Mindenki tudta, hogy közéleti szereplő csak általa válhat legitimmé. Kultuszát folyamatosan építették, mind tartalmilag, mind formailag gazdagították. Horthy ünneplése kialakult koreográfia szerint folyt.