Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)
I GAZDASÁGRÓL, TÁRSADALOMRÓL, KÖZÉLETRŐL - 1/2 A HELYI TÁRSADALOM SZERKEZETÉRŐL
13 1925/26-os, valamint az 1929/30-as tanévben pedig 9,8 %-a volt iparos család gyermeke. (A minorita gimnázium tanulói, gimnáziumuk megszűnte miatt, 1924-től átmentek a premontrei gimnáziumba.) A kisiparosság meg sem kísérelte műszaki, technikai elmaradottságának enyhítését, társadalmi téren pedig a helyi államigazgatás gyámkodásából történő kiszabadulást. Inkább helyzetének a szüntelen stabilizálására figyelt, semmint kísérletet tett volna a helyi Az aranyéremmel és díszoklevéllel kitüntetett Pécsy János társadalom kialakult-kialakított struk- hentesmester segédeivel szalámikészítés közben túrájának megbontására. Hiányérzetét panaszokkal, petíciókkal kompenzálta. A gazdaság exponált szektora volt a kereskedelem, amely piacokon, heti és országos vásárokon (ezekből Gödöllőn négy-négy volt hetente, illetve évente), valamint az állandóan működő, (üzlet)helyiséghez kötött boltokban folyt 7. Sajátos forma volt a felvásárló kereskedelem, amikor a vevő egyféle árut vásárolt, s adott el közvetlenül a fogyasztónak, vagy a kereskedőknek. A statisztika - okkal, gyakran - a „kereskedő" címszó alá rendezi a pékeket, a henteseket (ez utóbbiakból Gödöllőn 11 volt), a vendéglátókat, ennélfogva a kizárólag készáru-forgalmazást végző kereskedők számát időigényes feladat kibogozni. (Erre figyelemmel említjük meg, hogy Magyarországon 1920-ban 120 ezer, 1930-ban 224 ezer kereskedőt tartottak nyilván.) A hiteléletben dolgozók nélkül, a tulajdonképpeni kereskedők száma 75 ezer (1920), illetve 83 ezer volt (1930). Más források, Magyarországon (1930-ban) 53 177 kereskedőről szólnak, alkalmazottaik száma 52 185-re rúgott. Villanymotorral hajtott Gödöllőn 1932-ben 105-en, 1938-ban 273-an dolgozhúsdaráló Pécsy János üzletében tak, mint aktív keresők a kereskedelemben; a lakosság 2,2 %-át, az aktív keresők 5,4 %-át adták. A kiskereskedők engedélye bolthoz kötött, közvetlenül a vásárlók kiszolgálására felhatalmazó jogosítvány volt. A fűszer és a csemegeüzlet valamilyen típusváltozatára szólt, vagy festék és vasáru, illetve készruha és cipőkereskedésre vonatkozott. A források néhány nagyke-
