Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

Kalmár Ágnes: Játéktervezés és népművészet a 20. század első évtizedeiben

96 Kalmár Ágnes: Játéktervezés és népművészet a 20. század első évtizedeiben Hosszú évtizedekkel visszafordítva az időt, ki ne emlékezne egy-egy gyermekkori ünnepi esemény hangulatára, a titokzatos vagy éppen mindent beragyogó fényekre, a színek, illatok játékára és szüleinek távoli, meleg szavára. Legtöbben még ma is kincsként őrzünk bizonyos tárgyakat, amelyek segítenek az emlékezésben. Milyen meghatározó az élmény, amely először ér bennünket, milyen döntő hatással bírnak a gyermeket elsőként körülvevő tárgyak, a szavak és a kedves egyszerű dallamok. Lényegét tekintve az előbbi felismerés vezérelte mindazon törekvéseket a 19. és 20. század fordulójának évtizedeiben, melyek a kisgyermekek kezébe szánt játékszerekkel foglalkoztak. „A nagyszerű nemzeti reneszánsznak, mely itt a zenétől az építőművészetig minden stílust egy egységes alaptónus motívumaival frissített fel, első hangja kell, hogy már az iskolában, a gyermekszobában belopózzanak a gyermek szívébe. Hogy megtanulja érteni és szeretni azt az erőt, amely a magyar virág, a magyar zene, a magyar költés bokrétáját minekünk kedvessé teszi." Nádai Pál fogalmazta meg talán legszebben az évről-évre visszatérő gondolatokat A Könyv a gyermekről című kétkötetes művében.

1 E törekvésben igen hamar kirajzolódott a gyermekek nevelésének jelentősége; első játékainak és képeskönyveinek, későbbi olvasmányainak valamint tankönyveinek sajátos, új szellemben való kialakításának igénye. Nagy figyelmet fordítottak a gyermekek környezetének gondos kialakítására is. Alig lehet kiragadni e felsorolásból egyetlen részletet, jelen esetben a játéktárgyak önmagában is bőséges világát, melynek darabjai olykor a falusi gyermek játékait idézték, máskor válogatott meséskönyvek lapjairól keltek életre, felidézve a magyar mese- és mondavilág, valamint az egyetemes, klasszikus gyermekirodalom halhatatlan szereplőit és történeteit. E tarkára festett, virágdíszes kedves tárgyakról a kor művészeti íróinak és pedagógusainak véleményét olvashatjuk a következő sorokban: „Semmi sincs bennük az eddigi nippekből, semmi sincs a természet hazug, félig plasztikus utánzásából. Lovak ezek, amelyeknek esetleg egyenest a törzsükből nő ki a birka-sajthoz hasonló fejük és olyan juhászok ezek, hogy esetleg elnöki csengőnek is lehetne őket nézni. A felnőtt elneveti magát és «szeccessziósnak» találja az ilyen ötletet."

2 A színes figurák, hintók, kocsik és várak beköltöztek a gyermekszoba játékos polcaira, melyeknek legszebb mintáit iparművészeink tervezték, és amelyek gyakran a kor művészi igénnyel készített használati tárgyainak apró másai voltak. Sokan, sokszor megfogalmazták, hogy a játék kicsinyített világ. Olyan világ, ame1 Nádai Pál: Könyv a gyermekről. Munka, játék, művészet. Ignotus előszavával. I. II. Budapest, 1911.1. 31. 2 Nádai Pál: Könyv a gyermekről. Munka, játék, művészet. Ignotus előszavával. I. II. Budapest, 1911. I. 43.