Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Kalmár Ágnes: Játéktervezés és népművészet a 20. század első évtizedeiben
98 Játéktervezés és népművészet a 20. század első évtizedeiben játékokat és szokásokat lejegyző játékgyűjteményekről is, hiszen e leírások célja a gyermekek hazai hagyományokon való nevelődése volt. Maga gróf Széchenyi István is figyelmet fordított a felnövekvő nemzedékre. Angliában tapasztalta, hogy az ifjúság a hagyományos labdajátékokat ismeri meg az iskolai testnevelés alkalmával. Ez adta számára az ötletet, hogy Magyarországon is össze kell gyűjteni a helyi eredetű, hasonló játékokat. Porzsolt Lajos, a balatonfüredi távgyaloglás győztese vállalta el a nagyszabású feladatot, melynek eredményeként került kiadásra. A magyar labdajátékok című, számos gyakorlati útmutatóval ellátott alapmű. 7 A 20. század első évtizedeinek művészi tervezésre felhívó pályázatai, az iparművészek egyedi játéktervei, valamint a játékkészítő műhelyek alakulása; mindezek egyetlen folyamat egymást követő jelenségei, melyek egyik előzménye a játékkészítéssel foglalkozó faragóiskolák évtizedekkel korábbi alapítása. A fában gazdag vidékeken élő emberek hagyományos kézműves tevékenységét figyelembe véve jöttek létre a kis létszámmal működő tanoncműhelyek Magyarországon az 1880-as években, működésük 1919-ig követhető nyomon. 8 A játékkészítés népiparrá való fejlesztése mellett az emberek életének könnyítése volt a helyi kezdeményezők, valamint a később bekapcsolódó minisztériumok szándéka. Mindez a kisdednevelés országszerte történő felkarolásával párosult. A Magyar Kereskedelmi Múzeum állandó kiállításának kereskedelem-történeti gyűjteményei között az iparos szakiskolák készítményeinek kiállítási csoportját is láthatták a korabeli látogatók. A következő gyárak és műhelyek készítményeit kínálta a terjedelmes katalógus 1897-ben: Első erdélyi gyermekjáték és fadíszműgyár (Marosvásárhely), Gyermekjátékkészítő tanműhely (Fenyves-Chwojnicza), Gyermekjátékkészítő tanműhely (Hegybánya-Szélakna), valamint Bártfai gyermekjáték-készítés a „bábcsoportozatok" gyűjtőnév alatt. Árusításra és vásárlásra a Magyar Kereskedelmi Múzeum Háziipari Bazára nyújtott lehetőséget, mely 1896-ban, az ünnepi alkalomnak megfelelően magyar, francia és német nyelvű képes katalógusban mutatta be az alábbi játékokat: „Népies alakok többféle méretben", „Lovas alakok", „Csikós, huszár, juhász szamáron többféle méretben", „Szamárkordély és ökrösfogat", „Bivaly többféle méretben". Ugyanez a katalógus kínálta a következő játékokat is: „Kocsik: postakocsi, társaskocsi, gigg, szénásszekér, teherkocsi, hintó", „Nyergeslovak, pároslovak és hintalovak", „Vásárostót szamárral", „Játékbútorok: kredenc, asztal, pad, székek, tulipános ládácskák", „Konyhaeszközök és tulipános kőedény-játékok", „Hintaágyak, ugrálókötelek és bőrlabdák". 5 Sajnálatos módon e tárgyak megjelenéséről, valamint a kivitelezés minőségéről a kiadványok képanyaga igen keveset árul el számunkra. A gyűjteményekben fennmaradt néhány darab nagyon igényes kézi munkáról, az állatok esetében rendkívül pontos természethűségről, a díszítést illetően népművészeti virágmotívumok felhasználásáról tanúskodik. 7 Porzsolt Lajos: A magyar labdajátékok könyve. Budapest, 1885. Hasonmás kiadás dr Kriston Vízi József szerkesztésében. Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely. Kecskemét, 1985. 8 Kalmár Ágnes: Háziipar, házi-ipar és művészet a magyarországi játékok történetében. In: Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1988. 198. Tészabó Júlia: A gyermekjáték a 19—20. század fordulóján. Budapest, 2003. 9 Magyar Kereskedelmi Múzeum Háziipari Bazára. Budapest, 1896. 27.
