Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

Sedlmayr Krisztina: Népművészet a polgári hétköznapokban

58 Népművészet a polgári hétköznapokban A következőkben két alapvető kérdésre keresem a választ. 1. Melyek a polgári és a paraszti élet alapvető találkozási pontjai a XX. század első évtizedeiben Magyarországon? 2. Hogyan jelenik meg a népművészet a polgári lakáskultúrában, háztartásban és öltözködésben ? Mielőtt az első, korántsem egyszerű kérdésre megpróbálnék válaszolni, le kell szögeznem, hogy a magyar nagyvárosok és mindenekelőtt a főváros lakosságának jelentős része ebben az időszakban friss városlakó, egy-két generációval korábban szakadt el a kibocsátó falusi közegtől. Személyes kapcsolat a polgári család és a parasztság között mindenekelőtt a faluról városba került cselédlányok révén alakult ki. Nyilvánvaló, hogy összehasonlíthatatlanul nagyobb kulturális hatást gyakorolt a befogadó fél — a paraszti női önéletírások tanúsága szerint néhány év cselédeskedés alapvető paraszti szokások módosulását hozta. Gyáni Gábor Család, háztartás és a városi cselédség c. munkájában talán túlságosan is egyoldalúnak ítéli meg ezt a történészi módszerekkel nehezen megfogható viszonyt.

4 Úgy gondolom, valamiféle kölcsönösséget is feltételezhetünk: a cselédlány megjelenésével, viselkedésével, mentalitásával a városi lakásba egy másik kultúra képviselője volt. A polgári háztartás a háziasszony aktív jelenlétét követelte - a cseléddel való közös munkavégzés során ha kulturális kölcsönhatás nem is, egyfajta üzenetátadásüzenetvétel mindenképpen történt. A gyerekekkel való foglalkozás során pedig ennél több is, a cselédlány a népköltészet és a népi hitvilág közvetítője lehetett. A Magyar Család Aranykönyve a magyar népmesék szürreális világától mindenesetre távol tartaná a polgárcsemetéket, még Benedek Elek mesegyűjteményét is nehéz szívvel ajánlja.

5 „Gyermekkori neurózisom, érzékenységem egyik okozója Hajduné volt, akitől úgy féltem, mint a primitív népek az ördögtől. A cselédektől különben is sok babonát, vajákos félelmet tanultam." — írja Márai az Egy polgár vallomásaiban.

6 Kosztolányiné Harmos Ilona memoárjában annál nagyobb szeretettel ír felvidéki cselédlányukról, aki a sokgyermekes zsidó családban az elfoglalt anya valódi helyettesévé vált. Az írástudatlan falusi lány és a nagyvárosi polgárgyerek között igazi szellemi kapcsolat szövődött.

7 Somogyi származású dajkája jelenlétét a néprajztudós Dömötör Tekla a paraszti világhoz fűződő viszonyában meghatározónak ítélte. „Első találkozásom a magyar faluval Teréz néni személyén keresztül történt. A magyar falu gondolkodásmódját, mentalitását, életfilozófiáját Teréz nénin keresztül ismertem meg."

8 Szobotka Tibor magánéletét és írói munkásságát is átitatta az a gyermekkori élmény, mely székely cselédlányuk 4 Gyáni Gábor: Család, háztartás és a városi cselédség. Budapest 1983. 5 A Magyar Család Aranykönyve. Budapest 1910. 173. 6 Márai Sándor: Egy polgár vallomásai. Budapest, é. n. 72—73. 7 Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Burokban születtem. Budapest 2003. 24—184. passim 8 Dömötör Tekla: Táltosok Pest-Budán és környékén. Budapest 1985. 13.