Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

Basics Beatrix: A viseletsorozatok hagyománya a 19. században és a századfordulón

55 A viseletsorozatok hagyománya a 19. században és a századfordulón nagyobb része - 22 darab - Marianne Stokes kötet-illusztrációi közül került ki, Adrian Stokes tájképeinek csak a sokszorosított változatait láthatta a közönség, legtöbbjük eredetijének még a mérete és technikája sem volt ismert. Megmaradt eredeti műveik többsége angliai magántulajdonban, illetve múzeumokban és galériákban található. A címlapján a szent koronát és a magyar címert bemutató kötetet a házaspár, mentegetőzvén annak hiányosságaiért, Boromisza Tibor szatmári püspöknek ajánlotta. Hiányosságokat ugyan nem nagyon találni, azonban mind a bevezető, mind az egyes fejezetek szövegei szépírói erényeket mutatnak lírai megfogalmazásukkal, költői képeikkel, s a mindent átható lelkesedéssel a meglátogatott ország és népei iránt. A bevezető - sok korábbi hasonló kötet mintájára - a magyar történelem áttekintése. A tizenkét fejezet viszonylag egyenlőtlen arányban foglalkozik az egyes vidékekkel, ami részben utazásaik alakulásának eredménye, másrészt pedig érdeklődésük is befolyásolta alakulását. Az első fejezet dunai utazása Ausztriától Orsováig a Tátra vidéke felé folytatódik. Vázsec (Vágfalva) szlovák település, a környező vidék lakói és viseletük számos illusztrációt ihlettek. A cigányság önálló fejezetet kap, s Kalocsa, a katedrális-város is kettőt. Délfelé folytatódik az utazás a tengerpart, Fiume és Horvátország irányában, majd ismét a Tátra, Lomnic és a magyarosan leírt szlovák nevű falu, Zsdjar felé veszik útjukat. Két fejezet foglalkozik Erdéllyel: Bánffyhunyad és Desze azok a helyek, amelyeken hosszabban időznek. Esztergom, Budapest és Bács Marianne Stokes: Vázseci gyermek 1908-1909 Marianne Stokes: Vázseci leány 1908-1909 meglátogatása ismét dunai utazást jelent, s az utolsó fejezetben Kolozsvárról, ahogy ők nevezik, Erdély fővárosából indulnak a Maros mentén, és Déva, Brassó Segesvár irányában tesznek körutat. A legutolsó állomás a puszta, a Hortobágy, majd a Balaton, ahonnét Pozsonyba visszatérve hagyják el az országot.