Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

Basics Beatrix: A viseletsorozatok hagyománya a 19. században és a századfordulón

56 A viseletsorozatok hagyománya a 19. században és a századfordulón Nagyon nehéz feladat ezúttal csak az illusztrációkkal foglalkozni, jóllehet a kötetet kézbe véve ezek az elsők, amelyek megragadják a szemlélőt. A szöveg azonban annyi jóindulatot, lelkesedést, elismerést és érdeklődést tükröz, hogy nehéz magunkat hatása alól kivonnunk. Nagyon sok érdekes emberrel - főként főpapokkal és arisztokratákkal, de a meglátogatott vidékek lakosságának változatos képviselőivel - találkoztak, s az utazások során történtek, a megismert emberek leírása izgalmas és érdekfeszítő. Mindezek vonzerejét növelik az illusztrációk, amelyeknek körülbelül fele tájkép Adrian Stokes-tól, a másik részük pedig a viseletkép, portré és zsáner sajátos keveréke. Míg a tájképek gyakran emlékeztetnek a nagybányai festők hasonló műveire - jóllehet Adrian Stokes úgy említi a kisvárost, mint amelyen áthaladtak bár, de nem időztek ott, nem találván elég érdekesnek -, a többi illusztráció, Marianne Stokes temperaképei a festőnő más alkotásaira is jellemző dekorativitást és linearitást mutatják. Ez a preraffaelita festészetben gyökerező dekorativitás a témaválasztás révén még inkább emlékeztetett forrásaira, számos olyan vonással elegyedve, amelyek érzékeltetik, hogy a szecesszió hatása is jelentős volt e rajzokra. A finom, olykor kifinomultnak tűnő arcok, az elrévedő tekintetek, a ruhadíszek, főkötők, kendők, gyöngyök, hímzések, minták olyan gazdag ornamentális részletek, amelyek különösen hangsúlyossá válnak tiszta, erős színeik révén. Mindezt még inkább kiemeli a semleges barnás háttér, amelyet olykor helyettesít a környezet jelzésszerű ábrázolása. Marianne Stokes: Kislány kakassal 1908-1909 A kötet mind szövege, mind pedig illusztrációi révén különleges helyet foglal el a magyar viseletábrázolások sorában. Az albumok hagyományát követve az útikönyvek jellegzetes vonásait is alkalmazva illusztrációi önmagukban is gazdag forrásai a 20. század elején az Osztrák-Magyar Monarchia népei viseletének, szokásainak, szinte a fölbomlás előtti utolsó pillanatban. Ahogy a millenniumi magyar kiállítás angol nyelvű katalógusa is figyelmeztet arra, érdemes lenne Magyarországon kísérletet tenni annak felkutatására, vajon található-e még e képek eredetijei közül egy-két darab Magyarországon. Az esetleges fordítás és újrakiadás pedig egy nagyon kevéssé ismert, de annál fontosabb és érdekesebb néprajzi, művészettörténeti, kultúrtörténeti ritkasággal ismertetné meg a magyar közönséget.