Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

Gerle János: Gondolatok az építészet és a népművészet kapcsolatának történetéről

28 Gondolatok az építészet és a népművészet kapcsolatának történetéről „...a középkor volt a mi társadalmunk kultúrájának építője, fejlesztője, és a középkor vége az az időszak, amikor ez a mi mai lezüllött, lecsúszott 'keresztény' kultúránk a maga fénykorát élte. E fénykor kultúratermésének legpompásabb kivirágzása pedig a középkor művészete volt. Azóta négy hosszú évszázadon keresztül csúszott, majd zuhant lefelé feltartóztathatatlanul az európai ember művészete... Amit Ruskin hirdetett: művészetet mindenkinek, azt William Morris próbálta valósággá változtatni... Mintáért, stílusért tehát nem volt szabad akárhová fordulnia, de alkalmazkodnia kellett a helyi szokásokhoz, a tradíciókhoz is. És itt kapcsolódik Morris praktikuma Ruskin elméletéhez újra: stílust, formát a népnél keresett, és a népművészet forrását a középkor művészetében találta meg. A nemzeti múltnak és a népi hagyományoknak az új művészet számára alapul választása pedig oda vezetett, hogy a Morris és követői által teremtett modern művészet egyúttal nemzeti művészet lett..."

1

1 A finn példában a helyi hagyományt Akseli Gallén-Kallela Ruovesiben épült műteremháza és Lars Sonck korai, ugyancsak boronafalas villái képviselik, amelyek közvetlenül hatottak Kós sztánai otthonára éppúgy, mint Thoroezkai Wigand Ede székelyföldi házaira. Mindenesetre, amíg Lechner nemzeti stílusa személyes, egyéni formanyelvet alkotott, hatásaiban csak a Kárpát-medencére terjedt ki, és eredményében valóban kizárólagosan magyar, addig a Fiatalok törekvése sok szálon kötődik angol, német, skandináv, balti és közép-európai művészeti mozgalmak eredményeihez, egy általános európai trendhez - miközben konkrét hazai előképekre támaszkodik. A népi építészet középkort megelőző, misztikus, mitologikus formáival Kós és Thoroezkai Wigand egyaránt foglalkozott. (A Kalevala a finn századfordulós művészetnek is középponti témája, számukra azonban ez a népi eposz a nemzeti történelmet is képviseli. A magyar kultúrában a történelmi múlt ölti magára a mitológia köntösét - lásd Arany János népi eposzt pótló költeményeit — és az eredetmondától Attila hun birodalmáig széleskörű történeti-mitologikus hagyomány válik a századfordulós művészet nemzeti megújulásának forrásává vagy hangsúlyos elemévé.) A szentistváni kereszténység román stílusa mögött egy, az európai stílusoktól idegen, független, teljes egészében nemzetinek tekintett, és a paraszti építészetben megőrzött, továbbélő hagyományt véltek felismerni (ennek az ősi kultúrának konkrét tárgyi emlékanyaga híján fordult Lechner a díszítőmotívumok közvetítő fonalán az ókori keleti kultúrák monumentális építészetéhez), és kísérelték meg azt egyfajta költői visszakövetkeztetés útján rekonstruálni. így teremtették meg Attila (boronafalas) „sátoros palotájának" változatait és azzal természetes összefüggésben álló környezeti elemeit. Kós Károly Attila-balladájához készített illusztrációi

1

2, a Régi Kalotaszegben

1

3 lerajzolt udvarház-rekonstrukciói, Thoroczkai Wigand rajzai a Hajdonába, régös régön... című kötetében

1

4 (a marosvásárhelyi Kultúrpalota tükörtermének ólomüveg ablakai11 Kós Károly: Guild of Handicraft. 1923. In: Sas Péter (szerk.): Nem spekuláltam, éltem.... Népművelési Intézet, 1983. 12 Kós Károly: Attila királról ének. Magyar Iparművészet, 1909. 13 Kós Károly: Régi Kalotaszeg. Magyar Iparművészet, 1911. 14 Thoroczkai Wigand Ede: Hajdonába, régös-régön... Táltos kiadás, 1917.