Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

Gerle János: Gondolatok az építészet és a népművészet kapcsolatának történetéről

27 Gondolatok az építészet és a népművészet kapcsolatának történetéről „...De igazolom a magam magyar útját, a magyar hagyományra és népre alapozott utat, melyet számomra az angol Morrisok és Baillie Scottok, a finn Saarinenek, az amerikai Wrightok és társaik példája jelölt ki és senki más. Ez az egyetlen igazság. Minden, ami ezzel ellenkezik: tévedés, vagy - hamisítás."

8 A paraszti építészet ihletésében dolgozó Fiatalok eszményei előbb csak terveken, grafikákon jelentek meg, majd sajátos ujjgyakorlatban öltöttek először testet. „Az 1907-es pécsi országos kiállításon a népművészeti osztály számára három tipikus magyar házat építettem fel. Az egyik Korpos György kalotaszegi házának pontos mása volt, a másik egy tipikus jászsági ház, a középső pedig egy ősrégi ormánsági, diósviszlói ún. talpas ház lelkiismeretes hasonmása. ...ez is elég volt arra, hogy angol és amerikai építészek elcsodálkozzanak ezeken a házakon. Legkevésbé a talpas házra hitték el, hogy nem építészi rajzasztalon kiagyalt terv alapján született a váza, amely leleményes gerendaalapzatával és rendkívül szellemes csapolási rendszerével iskolapéldája lehet ma is a talajtól függetlenített, tehát földrengés ellen majdnem tökéletes biztonságot nyújtó szerkezeteknek."

9 Jánszky tehát nem egyszerűen a muzeális értéket akarta megmutatni (Tátray Lajossal közös) parasztház másolataival, hanem felhívni a figyelmet korszerű alkalmazhatóságuk lehetőségére. Ezt 1908 és 1910 között a tényleges alkalmazás kísérletei követték: az óbudai parókia (Kós Károly és Zrumeczky Dezső) és a zebegényi templom (Kós Károly és Jánszky Béla). így a gyakorlatban is nagyon világossá vált a különbség a lechneri törekvéshez képest; míg Lechner a századforduló általános művészeti megújulásának keretei között kereste az új stílus sajátosan magyar formáit (az európai stílusmegújító mozgalmak többsége egyébként a nemzeti karaktertől független kifejezési formákat keresett), addig a Fiatalok a korszerű építészetet a népi építészet stilisztikai hagyományának fenntartásával, annak szükségletek szerinti, ám a szellemét őrző módosításával vélték művelhetőnek. Lechner személyes alkotói gesztusával kiemelte saját építészetét a történeti folyamatosságból, hogy a korszellemnek megfelelően megszakítsa a historizáló polgári építészet fonalát. A Fiatalok ezzel szemben helyreállítottak egy folyamatosságot, pontosabban gondoskodni kívántak a megszakadni látszó folyamat fenntartásáról, csak nem a polgári, hanem a paraszti építészeti hagyományok vonalán, így Lechnerrrel azonos módon tagadva a XIX. századi eklektikát. A zebegényi és a Kolozsvár, Monostori úti (Kós Károly) templomok - a Fiatalok más művei mellett - kettős kötődésűek, amilyen a finn nemzeti romantika is; a kiindulás alapja egy eszményített középkor-kép - amely az Amerikából Európába visszaérkezett romanesque (a Henry Hobson Richardson által Európában tanulmányozott és Amerikában megújított román stílusról van szó) hatásként általánosan elterjedt a kontinensen -, és ezt színezi a középkor építészeti hatásai mellett esetenként annál régebbi forrásból is táplálkozó konkrét, helyi paraszti építészet formavilága.

1

0 8 Kós Károly levele Kubinszky Mihályhoz. 1964. X. 17. Közli Sas Péter: Kós Károly levelezése. Mundus Kiadó, 2003. 9 Jánszky Béla: A magyar formára való törekvések kritikai megvilágításban. Budapest, 1939. 10 Nagy Elemér: Az építő Kós Károly. Balassi Kiadó- Kós Károly Alapítvány - Polis Kiadó, 1995.