Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

Sáfrány Zsuzsa: Hatás és jelenlét. A gödöllői művészek a Néprajzi Múzeumban

Hatás és jelenlét. A gödöllői művészek a Néprajzi Múzeumbati 195 szignót használta. Később, valószínűleg 1906-ban az S betűt teljesen elhagyta. Undi nagyjából ebben az időben dolgozott a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályán, s ezzel párhuzamosan az Iparrajziskola női munkatermében díszítő festést, hímzést, faégetést és tervezést tanított 1905-ig." Néprajzi érdeklődése, a puszta megörökítésen túlmutató igénye már ekkor is megnyilvánult, hiszen a tárgysorozatok rajzolása, a típusok, a motívumok előfordulása, a cikkek írása mind erre utalnak. A Dr. Semayer Vilibáld által az igazgatóságnak írt levél, amely Undi Mariskának a Néprajzi Múzeumban való foglalkoztatásával kapcsolatos, azonban azt az üzenetet hordozza, hogy nem a művészi szinten működő rajzolót értékelték, hanem az olyan munkatársat, „ki gyorsan, mechanikusan dolgozik és magát a rajzoltató szerző minden kívánalmának alárendeli".

1

2 Teszi ezt a levélíró annak ellenére, hogy leszögezi: rajzolóra továbbra is szükség van. Azzal indokolja ezt, hogy képzetlenebb embert azért is előnyösebb felvenni, mert: „Ily fajta rajzolók többnyire magasabb iskolai kvalifikációval nem bíró egyénekből kerülnek ki, miért is csak a XI. és legföljebb előléptetésképpen a X.-ik fizetési osztályba volna sorolandó."— írja Seemayer. Bár a továbbiakban megállapítja azt is, hogy a kisasszony munkáját „nagy megelégedésünkre végezte", azonban szerinte ez a munka nem ad neki alkalmat arra, hogy mint kérvényében jelezte: „magát a festőművészetben tovább képezze".

1

3 Erre az időszakra tehetőek egyébként a művész külföldi tanulmányútjai is. Nagyméretű dekoratív feladatai is a népművészetből merítenek: a Fehér Kereszt kórház két várótermének freskói népmese részleteket jelenítenek meg (1907), az Aréna úti Népszálló éttermének és dohányzójának trapéz alakú falsíkjain tizennégy népi téma szerepel.

1

4 Népművészeti gyűjtőútjai szerteágazóak, többek között Kalotaszegre, a Sárközbe, a Matyóföldre vezettek.

1

5 1913-ban viszont a nagybányai szabadiskolában dolgozott. Juhász Árpád esetében ez még a század első negyede, az 1910-es évek. (rajzok, festmények tárgyi gyűjtések, fafigurák). Juhász Árpád tussal rajzolt grafikai sorozata elméleti írásához kötődik.

1

6 A múzeumi Rajztárban őrzött munkáiról részletesebb felsorolást és csoportosítást adtam. Itt tájrajzok, tárgyrajzok, viseletrajzok, életképek és enteriőr felsorolásban csoportosítottam munkáit.

1

7 Juhász 1910 és 1914 között ideje nagy részében családjával együtt Mezőkövesden tartózkodott, 1911-ben fél évig ott is lakott. E viszonylag hosszas ott-tartózkodásra utal, hogy nagyobb lélegzetű munkái, a matyó témájú festmények főként ebben az évben készültek. Utaltam a rajzaival, festményeivel nagyjából egy időben gyűjtött tárgyi 11 NMI 31/ 1905. 12 NMI 31/1905 13 NMI 31/1905 14 pl. „Zalai juhászok", „Mezőkövesdi almavásár", „Kalotaszegi aratás" 15 (F.m.: Kalotaszegi kályhacsempék és utcaajtók. Magyar Iparművészet 1904, 215-225.) Művészi fejlődésem — tanulságaim. Magyar Iparművészet 1912. 47-60. 16 matyóviselet dekoratív szépségéről" Magyar Iparművészet 1913. 190-193. 17 Sáfrány Zsuzsa: „A matyóviselet dekoratív szépségéről". Juhász Árpád rajzai és festményei a Néprajzi Múzeumban. In: Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920. Gödöllő, 2003. 150-154.