Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

Sáfrány Zsuzsa: Hatás és jelenlét. A gödöllői művészek a Néprajzi Múzeumban

191 Sáfrány Zsuzsa: Hatás és jelenlét. A gödöllői művészek a Néprajzi Múzeumban A gödöllői művészek népművészettel való kapcsolata, művészi hitvallása, a magyar szecesszió népművészet közelisége, s az ezzel foglalkozó szakirodalom igen terjedelmes, hosszasan lehetne sorolni. Néprajzi kiállításokon elvétve, a Néprajzi Múzeum kiállításain annál gyakrabban szerepel az említett művészek egy-egy alkotása, s még nem is beszéltünk a közelmúlt azon nagyszabású kiállításairól, amelyeket ugyan nem a Néprajzi Múzeum rendezett, de a kiállított népművészeti ihletésű rajzok, festmények nagy részét gyűjteményeiben őrzik.

1 Éppen ezért fogalmazódott meg és vált igénnyé az a gondolat, hogy számba vegyük, milyen jellegű tárgyak, képző- és iparművészeti alkotások lapulnak a raktárakban, sőt mindezen túlmenően jó lenne arra is rámutatni, hogyan jelennek meg a gödöllői művészek, milyen helyet foglalnak el a múzeum gyűjteményeiben, kiállításain, s egyáltalán a gyarapítás, a gyűjtés céljával, szándékaival kapcsolatban feltárni adatokat, majd megkeresni az esetlegességből kirajzolódó összefüggéseket. Mely gyűjteményekben kereshetjük a gödöllőiek munkáit? A múzeum nemcsak a tárgyak, hanem egyéb források gyűjtőhelye is (Ethnológiai Adattár: Kéziratgyűjtemény, Irattár, Rajz- és Festménygyűjtemény, Nyomatgyűjtemény, Diapozitívgyűjtemény, Fényképgyűjtemény), ezért ezeket vesszük elsőként számba, és mutatunk rá bizonyos adatokra vagy tényekre. Ha a Rajz- és festménygyűjtemény (20467 tétel, ebből 1732 származási helye ismeretlen) vizsgálatával kezdjük, máris leszögezhetjük: a gyűjtemény csak részben tudatos fejlesztés eredménye, mivel az esetek nagy részében a gyarapítást a múzeum anyagi helyzete határozta meg. Eleinte vásárlás, ajándékozás, rajzoltatás vagy helyszíni gyűjtés útján került be az anyag, s csupán néhány esetben volt fontos az, hogy szakmai szempontból milyen rajzokat érdemes elfogadni vagy megvásárolni. Ez a gyarapodás egyik meghatározója. A gyűjtemény legnagyobb része népművészeti minták és motívumok rajzaiból áll. A néprajz minden területéről vannak egyébként ábrázolások, csak változó arányban. A mesterségek aránya, az építkezés, lakáskultúra megörökítése is teljesen esetleges. Ettől függetlenül a szakmai szempontok természetesen fontos szerepet játszanak és játszottak a gyűjtemény kezdeteinél is. Érdemes megemlíteni, hogy egy néprajzi múzeum esetében a szakmai szempontok nem mindig, és nem teljesen azonosak a művésziekkel. A gyűjtemény gazdái, a múzeumi szakemberek ugyanis már a gyűjtések korai szakaszá1 A tanulmány a múzeum és a gödöllőiek kapcsolatát állítja előtérbe és csak érinti a néprajztudománnyal való kapcsolatot.