Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Viszóczky Ilona: Adalékok a mezőkövesdi viselet változásához (20. század első fele)
190 Adalékok a mezőkövesdi viselet változásához 6. kép: Az 1940-es években készült családi felvétel szereplőinek pontos kapcsolatrendszerét nem ismerjük. Egyértelműen tanúskodik a kép a kivetkőzés folyamatáról, amit sejthetően az eltérő életpályák motiválnak. A középpontban elhelyezkedő idős pár öltözete régies elemeket hordoz. A nők hagyományos matyó viseletében jól látható a sure díszítményének gazdagodása, a szoknyák ráncolásának újabb változata, a legújabb divatú lityák, valamint a fejviseletként alkalmazott kiskendő jellegzetes megkötési módja mellett a csavarítós kendő napjainkban is matyó szimbólumként ismert formája. A fenti példák megerősítik, hogy a viselet változásának történeti folyamata párhuzamos a népművészet stílusváltozásával. A mezőkövesdi matyó női öltözet gazdagodásával, díszítettségének bővülésével egyidejűleg a férfi viselet színpompás hímzett díszítménnyel ellátott darabjai is kialakulnak. Különösen a nők ruházata tükrözte kifejezően viselője társadalmi státusát, életkorát, a megjelenés alkalmát (a különböző ünnepeket vagy éppen a hétköznap szerényebb, jobban kezelhető darabjait). A helyi divat hatására részleteiben módosult, folyamatosan változott a női öltözetben a felsőruházat és a fejviselet számos apró jellegzetessége, de karakterét az 1950-es évek kivetkőzési folyamatáig megőrizte. Vagyis, úgy vélem, hogy a matyó viseletről kialakult toposz elmossa annak változásait, módosulásának történeti folyamatát, és részleteinek gazdagságát. További vizsgálatok elsősorban a viselettörténet számára szolgálhatnak eddig ismeretlen részletekkel.