Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

Gellér Katalin: A népművészet esztétikai szemlélete közép-európai viszonylatban

A népművészet esztétikai szetnlélete közép-európai viszonylatban 17 Medgyaszay István, Kós Károly és Thoroezkai Wigand Ede a hazai vernakuláris stílus legjelentősebb képviselői a modern alkotói individualitás és a népiben továbbélő múltbeli tradíciók követése között kiegyenlítődést hoztak létre, melynek végeredmé­nyeképpen a népi tradíciók szecessziós átiratából populáris, a városi építészetben is alkalmazható stílus született. Külön kérdés, hogy a szecesszió népművészet kultusza visszahatott-e a falu mű­vészetére, a későbbi „népművészekre", s a népművészeti ornamentika hosszas tovább élésében mennyiben játszott szerepet szecessziós divatja? Tájkép, népéletkép, viseletkép A kevés és folyamatos művészeti tradícióval nem rendelkező, gyakran függetlensé­gükben fenyegetett országokban, illetve régiókban a történelmi festészet és a népélet ábrázolásának különböző, a 19. században kialakult műformái, így a tájkép, népélet­kép, viseletkép is hosszasan továbbélt, folytatódott a népi, falusi téma nemzetiként való felfogása és a grand art hagyományokba integrálása. Mivel ez a korábbiaknál kevésbé feldolgozott terület valamivel részletesebben foglalkozom a népéletkép natu­ralista feldolgozásaival és szimbolikus-allegorikus tartalmú megjelenéseivel. A századfordulón a népi témák feldolgozásában a 19. századi népéletképek korábbi jellegzetes témái is továbbéltek, de inkább a hímzések, viseletek és használati eszközök dekoratív, ornamentális szépsége keltett figyelmet. A kézműipari tevékenység mellett a peremvidékek zárt közösségeiben megőrződött hitvilág, az élet és a művészet etikai­vallási alapú egysége, életmódjuk került az érdeklődés homlokterébe. 2 6 A 19. századi népi zsánertémák közül, például a népi típusok, ünnepek, a tánc megörökítése, vagy a cigánytéma a hangulatfestészet által alkalmazott legkülönbö­zőbb naturalista technikákban (plein air, impresszionizmus) és szecessziós átírásban is tovább élt, például Csók István, Glatz Oszkár és a Kéve festőinek feldolgozásain. A nagybányaiak által kedvelt cigány modellek új festészeti elveket követő festmé­nyek szereplői, már alig őriznek valamit a korábbi, hozzájuk fűzött tartalmakból akár Ferenczy István, akár Iványi Grünwald József gauguini inspirációra született cigánylá­nyokat ábrázoló munkáit nézzük. A régi témák mellett újak is megjelentek, más régiók jöttek divatba, így a romanti­kában kiemelkedő Alföld háttérbe szorult a kalotaszegi medence és Mezőkövesd mel­lett. A paraszt figurák tipikus, karakteres nemzeti témaként való megjelenítése helyett a festményeken, díszítő pannókon, kárpitokon és homlokzatdíszeken a népélet, a népi szokások, vallásosság vagy például a gyermekjátékok ábrázolását az időtlen példává emelés, mitizálás szándéka hatja át. Az új zsánerek többsége a természettel egység­ben élő, gesztusaiban és alkotásaiban vallásos mitikus gyökereket őrző életmód képe. A 19. századi etnográfiai ihletésű, leíró jellegű műveket és az érzelmes, színes téma­ként felfogott vagy részvétet keltő, a romantikus realizmus különböző hagyományait 26 (Körösföi-)Kriesch Aladár: Mit jelent hát a kalotaszegi művészeti i. m. 250-256.

Next

/
Thumbnails
Contents