Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Katona Edit: A kalotaszegi viselet „dekoratív szépségéről"
A kalotaszegi viselet „dekoratí v szépségéről" 173 meghatározó darabjait. 1 8 Ekkor virágzott ki például a 20. század elején elhíresülő, dús, színpompás hímzésével a mezőkövesdi matyó viselet, majd a sors fintoraként itt zajlott le a gyári ragyogók™harca a kézi hímzésekkel, a kor divathatásainak lecsapódásaként. A vázolt, országszerte hasonlóan érvényesülő népviselet-alakulási tendenciákkal szemben a sajátos helyi viszonyokból adódóan a kalotaszegi öltözködés másképpen formálódott, hiszen alaptípusában, és több elemében megőrizte sajátságosan régies parasztosságát. A gödöllőieket nem az inges-gatyás, kivarrott mellrevalós, cifraszűrös férfiviselet ragadta meg elsősorban, hanem a karakterisztikus női öltözet vonzotta és indította el e táj népi kultúrájának megismerésére. Ezt igazolják például Zichy István 1906-os naplófeljegyzései: „Kriesch akkor tájt járt Kalotaszegen, és mind viselettanulmányaitól, mind attól, amit az ottani nép jelleméről mondott, nagy kedvem kerekedett arra, hogy azt a vidéket is megismerjem. - Júniusban útra keltem, és Sebesnél - a vonat ablakából - láttam meg az első muszujos asszonyokat. Egy harmattól csillogó gyümölcsös fonott kerítésénél álltak a reggeli napfényben. ... A kalotaszegi női viselet legeredetibb darabja a muszúj. Ez egy fekete plisszirozott szoknya, melynek alsó szélébe — belül — jó tenyérnyi széles, többnyire vörös, vagy zöld posztósáv van bevarrva. A muszuj - amely alatt még egy fehér vászon pendelyt viselnek - elől nincs összevarrva, és annak két oldalát visszahajtva tűzik fel övükbe, hogy a színes posztósáv kétoldalt egész szélességében lássék. A muszuj elejét széles kötény fedi. Ehhez a könyök alatt kézelőbe összefogott, bőujju inget viselnek, melynek nyakát, kézelőit és minden varrását egyszínű hímzés díszíti; ez a fiataloknál vörös, az idősebbeknél fekete szokott lenni... A muszujos nők vörös-fehér-fekete színben tartott ruhájának szigorúan zárt, stilizált alakja volt... A férfiak viseletében a fehér szín - a bőszájú ing és a gatya színe - uralkodott. Az ingre - ünneplőben, vagy hűvösebb időben - színesen kivarrott bőrmellényt, „a melyrevalót", egyesek szűkujjú, derékigérő kék posztó „bujbelét" öltöttek. A falu képét lakóinak ruhái élénkké, de azért mégsem tarkává tették, mert ezeken a fehér és fekete mellett, a vörös néhány árnyalatán kívül, más szín alig jutott szóhoz. A falu képe színben is stilizált volt. Ezt a nemes stílust akkor is láttam és éreztem, de sem tudásom, sem tehetségem nem volt elég ahhoz, hogy ezt festményeimben kifejezésre juttassam." 2 0 Zichy István papírra vetett élményeiből is kitűnik, hogy a viseletet meghatározó minden tényezőben értéket és szépséget láttak. „Mintha ide szorult volna az egész ország forma és színérzéke". 2 1 A gödöllői művészek Kalotaszeg iránti rajongásának egyik oka abban rejlett, hogy a ruskini, morrisi elvektől áthatva, a gyáripar sablonos termékei elleni küzdelmükben a középkor és Távol-Kelet helyett karnyújtásnyira elsősorban itt találták 18 K. Csilléry Klára: A magyar népművészet változása a XIX. században és a XX. század elején. Ethnographia 1977. 14-30., 24-25. 19 A gyári, méterszámra vásárolható fémszálas rojtokat, csipkéket, paszomántokat, flitteres és gyöngyös füzéreket nevezték ragyogóknak. Katona Edit: A matyókutatás vetülete a Néprajzi Múzeum Textil- és viseletgyűjteményében.(Kézirat, 2006. megjelenés alatt.) 20 Zichy István: Napló. Másolat. Gödöllői Városi Múzeum Adattára. A. 92.18.1 109-111. 21 Jurecskó László: A Malonyay-vállalkozás kalotaszegi kötetének létrejötte. Ethnographia 1989. 243-277., 267.
