Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

Katona Edit: A kalotaszegi viselet „dekoratív szépségéről"

174 A kalotaszegi viselet „dekoratív szépségéről" 174 meg azt, a kétkezi munkából kisarjadó népművészetet, amely „az őt körülvevő élettel azonos, annak az életnek a szükségleteit a lehető legtökéletesebben és leggazdagabban elégíti ki".

2

2 „Minden amit egy kalotaszegi magyar házban látsz, amit ott a kezedbe fogsz, magán viseli a művészi szépség becsét. Amit a férfi, a nő testére ölt, minden részében csupa intim szépség. Neki nem mindegy, hogy milyen vászonból készül az inge, az ágya, a takarója. Megcsinálja maga-magának az ízlése szerint való legszebbet, kenderből, gyapotból".

2

3 A népművészet egyik értékes vonásának tartott anyagszerűség legszebb példáját látták az ún. fodorvászonban, amelynek fodrozódó felületét a fonal „mód nélkül való megserítésé"-vel (megsodrásával), azután a „beverésével", vagyis a kivarrt vászonnak félnyirkosan a mosódeszkához való csapkodásával nyerték.

2

4 Ebből a különleges, a megjelenést is meghatározó szőttesből készültek az ünnepi öltözet meghatározó és közszemlére bocsátott darabjai, így a férfiak inge, gatyája, a nők inge és muszuja alól kitetsző pendelye. A paraszti munkákkal a helyszínen is megismerkedő művészeket csodálattal tölthette el, ahogyan a vég vászonból, csupán egyenes szabásvonalakkal, sokféle díszöltéssel, a női ingvállaknál a szerkezetet még jobban megmutatva színes fonallal megvarrva készültek el a ruhadarabok, a középkorias technológiával dolgozó kézműves mesterek kezéből pedig olyan mívesen kerültek ki a tradicionális anyagokból (durva gyapjúposztó, juh gyapjas bőre) való felsőruhák. A kalotaszegi viselet tehát az „előkelően dekoratív" népművészetet testesítette meg, hiszen „előállítója ráér neki megadni az őt megillető szerkezeti formát is és díszt is rakni reá".

2

5 „De nincs anyag, amit ő a tökéletes megmunkálás mellett díszítés nélkül hagyna. Egy-egy ing, egy-egy vánkos, egy-egy ágytakaró ..., amellett, hogy szinte örök időre szóló becsületes szolidsággal készült, díszeiben is egy-egy kis műremek".

26 A kalotaszegiek a ruhadarabokat technika és minta szempontjából is igen változatosan díszítették. A sárgás kender alapanyagú fodorvászonból készült férfiingeket fehér laposöltéses, vagdalásos hímzéssel, varrott csipkével látták el, a leányokét, menyecskékét pedig téglavörös fonallal, a nyakpántnál és a kézelőnél szálánvarrott és keresztszemes, a vállnál vízszintesen futó vállfü-t pedig láncöltéses, írásos hímzéssel. Egyes falvakban az ing ujján hosszában is húzódott a szélek összedolgozása céljából varrott díszes kötés. Az öltözet gyári anyagból készült darabjait az itteni fehérnép „úgy átformálja a saját ízlése szerint, hogy csupa gyönyörűség."

2

7 A muszujok, kötények apró ráncait a deréknál színes fonallal kivitelezett hímzéssel, darázsolássA rögzítették, a két-három szélből álló kötényeket díszes összevarrásokkal kötésekkel ékesítették. Az iparművészeti tervezéssel is foglalkozó gödöllői művészek számára valóban tanulságos élményt jelentett 22 (Körösfői-)Kriesch Aladár, Körösfői: A népművészetről. Magyar Iparművészet 1913. 351-355., 352. 23 Lippich Elek, K.: Beszélgetés a művészetről és Kalotaszeg. Magyar Iparművészet 1903. 245-250., 249. 24 Gyarmathy Zsigáné: Tarka képek a kalotaszegi varrottas világából. Budapest, 1896. 99. 25 Körösfői-Kriesch Aladár: A népművészetről. Magyar Iparművészet 1913., 351-355., 352 26 Lippich Elek, K.: Beszélgetés a művészetről és Kalotaszeg. Magyar Iparművészet 1903. 245-250., 249. 27 Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. Első kötet. A kalotaszegi magyar nép művészete. Budapest, 1907. 24.