Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Büky Virág: Népzenegyűjtés vagy népzenetudomány. Népzenekutatás a 20. század eleji Magyarországon
132 Népzenegyűjtés vagy népzenetudomány 132 Ez a gondolatmenet érdekes párhuzamot mutat a népzene műzenében való feldolgozásának Bartók által megkülönböztetett három fázisával, amelyről a legrészletesebben az 1931 márciusából való, a szakirodalomban csak „Budapesti előadás"-ként emlegetett tanulmányában írt 1 6. Eszerint tehát a népzene feldolgozás első, legalsó fokozata az, amikor a „parasztdallamot minden változtatás nélkül [...] kísérettel látjuk el, esetleg még elő- és utójáték közé foglaljuk." Ennek a típusnak két altípusát különíti el, az egyikben a hangsúly a parasztdallamra kerül, a másikban a „köré rendezett" anyagra. Az első esetben a kíséret csak keret, „amibe a fődolgot: a parasztdallamot beléillesztjük, mint drágakövet a foglalatába." A másiknál viszont éppen fordítva: „a parasztdallam csupán a mottó szerepét játssza és a fődolog az, ami köréje és alája helyeződik." A parasztzene hatásának következő megnyilvánulási módja, amikor a zeneszerző nem valódi parasztdallamot használ, hanem „maga eszel ki" valami parasztdallam-imitációt. Végül, a hatás megnyilvánulásának harmadik, mondhatni legfelső fokozata, a már említett ideális állapot, amikor ugyan a zenében sem parasztdallamot, sem parasztdallam-imitációt nem találunk, de az egészből mégis „ugyanaz a levegő árad, mint a parasztzenéből". És ez nem kevesebbet jelent, minthogy „a zeneszerző megtanulta a parasztok zenei nyelvét és rendelkezik vele oly tökéletes mértékben, amilyen tökéletes mértékben egy költő rendelkezik anyanyelvével." Mondanunk sem kell, hogy a fenti fokozatok mindegyikével találkozhatunk Bartók életművében. Nagyjából 1918-ig bezárólag számos olyan népdalfeldolgozást írt, melyben, varázslatos akkordok kíséretében, a parasztdallam a maga „ősi", érintetlen tisztaságában áll előttünk. De ugyanilyen kristálytiszta zenei letétben jelenik meg a 10 könnyű zongoradarab 5. száma, az Este a székelyeknél, amely azonban a saját kitalálású népdal-imitáció egyik, talán legismertebb példája. A népdal „mottószerű használatának" lehetőségeit meríti ki az Improvizációk, s végül a hat kötetből álló Mikrokosmost Bartók már a parasztzene tökéletesen elsajátított nyelvének elemeiből építi fel. Az életmű ismeretében nyilvánvaló, hogy a parasztzene központi szerepet játszott Bartók zeneszerzői fejlődésében. De vajon miért ragaszkodott ahhoz, hogy a gyűjtés igencsak fáradságos munkáját is ő maga végezze el? Magyarázatot az életút akkori alakulásában találunk. Bartók, gyűjtéseinek ebben a legsikeresebbnek mondható időszakában, mint komponista, saját szavaival „kezdő a kezdők között". 1 7 Zeneszerzői és zongoraművészi pályája sehogy sem akart kellő lendülettel elindulni. A Kossuth 1904-es bemutatója ugyan nagy siker volt Budapesten, az ezt követő angliai bemutatón azonban már jóval mérsékeltebb elismerésben részesült. Az 1904-es „kivonulás a (Gerlice-)pusztába" már egy hosszabb alkotói és magánéleti válság kezdetét jelezte. A kezdő évek mélypontja az 1905-ös párizsi Rubintstein zeneszerzői és zongoraverseny, amely — legalább is az ő megítélése szerint - kudarccal végződött (mint zon16 Bartók Béla: „A népi zene hatása a mai műzenére." In: Bartók Béla írásai I., 138-147. Magyarul fogalmazott, Pozsonyban és Budapesten, „A népi zene hatása a mai műzenére" címmel felolvasott előadás szövege. Első kiadás: „Mi a népzene", „A parasztzene hatása az újabb műzenére", „A népzene jelentőségéről., Új idők XXXVII./20. (1931. május 10.), 626-7., 23 (május 31.), 718-9., 26 (június 21.), 818-9. 17 Kodály Zoltán: „Bartók Béla az ember." In: Visszatekintés II., 444—445.
