Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Büky Virág: Népzenegyűjtés vagy népzenetudomány. Népzenekutatás a 20. század eleji Magyarországon
Népzenegyűjtés vagy népzenetudomány 131 kítottak tovább. Az osztályozás elvei nagyjából a tízes évek elejére kristályosodtak ki." Első népzenei kiadványát még Kodállyal közösen jelentette meg. Az 1906-ban közreadott Magyar népdalok énekhangra zongorakísérettel nem tudományos igényű dallamközlés. A kiadvány 10-10 népdal-feldolgozást tartalmazott Kodálytól és Bartóktól. Célja a nagyközönség érdeklődésének felkeltése a magyar népdal és a népdalgyűjtés ügye iránt. Bartók első, önálló, tudományos igényű népdalközlései balladák; Székely balladák (1908) 1 2 és Dunántúli balladák (1909) 1 3. Legjelentősebb publikációja pedig, amely egyúttal az első összefoglaló jellegű munka, az 1924-ben megjelent A magyar népdal. A szomszéd népek zenéjét illetően, talán az anyag archaikus volta miatt, különösen a román gyűjtéseinek közzétételét tartotta fontosnak. Közülük először a bihari gyűjtés anyaga jelent meg a Bukaresti Akadémia támogatásával 1913-ban, Rumänische Volkslieder aus dem Komitat Bihar. Majd ezt követte 1923-ban a Volksmusik der Rumänen von Maramurep és 1935-ben, saját költségen, a Melodien der rumänischen Colinde (Weihnachtslieder) közzététele. Tanulmányaiban, a tudományos dallamközlések mellett a népzenegyűjtés célját és módszerét érintő kérdésekkel is foglalkozott. Mindezt legrészletesebben az 1935-36 folyamán több kiadást is megért Miért és hogyan gyűjtsünk népzenéé 4 című tanulmányában ismerteti. A címben feltett kérdésekre adott válasza kimerítő. Hosszú oldalakon át írja le, a gyűjtés előkészületi munkálatait, a gyűjtési terület kijelölésének, vagy a megfelelő énekesek kiválasztásának szempontjait, aprólékos leírást ad a fonográf használatáról és így tovább. A legérdekesebbek azonban a népzenegyűjtés feladatára és távolabbi céljára vonatkozó gondolatai. Elképzelése szerint a népzenekutatásnak az alábbi három fázison kell keresztülmennie: az első, egy-egy zárt terület anyagának megismerése, a „leíró zenefolklór". Ezt követi az egyes területek anyagának összevetése, amelyet „összehasonlító zenefolklórnak" nevez. Végül a számára legizgatóbb fejezet az „oknyomozó zenefolklór". Ennek feladata az egymástól földrajzilag távol eső nemzetek zenéjének egybevetése, majd az ekképpen megmutatkozó hasonlóságok és különbségek alapján a népzene „ősformájának" rekonstruálása lenne. 1 5 11 Ilmari Krohn rendszeréről, munkájának Kodályra és Bartókra gyakorolt hatásáról, valamint az általuk kidolgozott „módosított Krohn-rend" kialakulásáról részletesen lásd: Bereczky János: „Ilmari Krohn hatása a magyar népzenetudományra." In: Zenetueiományi dolgozatok 2001-2002. Budapest MTA Zenetudományi Intézet, 2002, 1-105. 12 Bartók Béla: „Székely balladák." In: Lantpert Vera-Révész Dorrit (szerk.): Bartók Béla írásai III. Budapest: Zeneműkiadó, 1999, 17—40. Első kiadás: „Székely balladák." Ethnographia XIX (új folyam: III [helyesen IV]) (1908. január) 43-52. 13 Bartók Béla: „Dunántúli balladák." In: Bartók Béla írásai III., 41-45. Első kiadás: „Dunántúli balladák."Ethnographia XX (új folyam: V), 5 (1909. október), 301-5. 14 Bartók Béla: „Miért és hogyan gyűjtsünk népzenéti" In: Bartók Béla írásai III., 275-290. Eredetileg a Magyar Rádióban 1935. december 2-án felolvasott tanulmány szövege. Első kiadás: „Miért gyűjtsünk népzenéti". Az Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Évkönyve az 1934/35-iki tanévről, Szerk. Dr. Isoz Kálmán. Budapest: Az Orsz. M. Kir. Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kiadása, 1935,3-7. 15 Bartók Béla: „Miért és hogyan gyűjtsünk népzenéti" In: Bartók Béla írásai III., 276-277.
