Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Büky Virág: Népzenegyűjtés vagy népzenetudomány. Népzenekutatás a 20. század eleji Magyarországon
Népzenegyűjtés vagy népzenetudomány 129 nyelven mondotta el." 3 Ekkoriban Bartók népdalokról alkotott fogalma még meglehetősen homályos volt, amit népdalnak vélt annak többsége valójában népies műdal volt. Ugyanez év áprilisából való az a levél, amelyben húgától, akit „a népdalok jeles ismerőjé"-nek titulál, két népies műdal, az akkoriban divatos „Az egri ménes mind sárga" és az „Édesanyám ha bemegy, édesanyám ha bemegy Egerbe" kezdetű nóták szövegének folytatását kéri, 4 melyeknek azután különféle feldolgozásmódjaival kísérletezett. 5 Mivel azonban a népies műdalokban rejlő zenei lehetőségek szűkösnek bizonyultak, a kezdeti kísérletek, próbálkozások után hamarosan félretette őket. Az első revelációszerű élmény, amely Bartókot a valódi népdallal megismertette, az 1904-es, Gerlice pusztai tartózkodásához kötődik. Itt figyelt fel egy székely szolgáló, Dósa Lidi énekére, amelyben olyan dallamkincsre talált, mely számára mindaddig „teljesen ösmeretlen" volt, és ami még fontosabb, teljesen elütött az ismert városi magyar nóta-típustól. Nagyjából ez időtől fogva kezdett el érdeklődni a parasztság zenéje iránt, és ekkoriból valók első, szórványos népdallejegyzései is. Akkori felkészültsége azonban még nem volt elegendő a tervszerű, tudományos gyűjtőmunkához. Ezen a téren előrelépést csak a Kodállyal való ismeretsége hozott. Kodály ekkor már tapasztalt gyűjtő. 1905-ben, az Ethnographiá ban megjelent Mátyus-fóldi gyűjtéséé tudományos igényű dallamközlések. Bartók, miután figyelmesen átnézte Kodály tanulmányát, felkereste és tanácsot kért tőle saját gyűjtőmunkájához. A két szerző egymástól függetlenül, s merőben más indíttatásból kezdett el népzenegyűjtéssel foglalkozni. Bartók, mint inspirációs-forrást kereső művész fordult a népzene felé. Kodály számára, jóllehet a parasztzene az ő életművében is kulcsszerepet játszott, a gyűjtés egyúttal tanulmányai részét, egy majdani doktori értekezés, az 1906-ban megjelent, A magyar népdal strófaszerkezete 7 című disszertáció témáját is jelentette. A gyűjtőmunka kezdeti szakaszában még inkább a megérzéseire, ösztöneire hagyatkozó Bartók intuitív lényével szemben Kodály már ekkor a rendszerező tudós biztonságával mozgott ezen a területen. O ismertette meg Bartókkal az addig megjelent gyűjteményes kiadványokat, hogy csak a legjelentősebbet említsük, Bartalus Istvánnak a Kisfaludy Társaság megbízásából készített hét-kötetes munkáját 8, és ő hívta fel figyelmét Vikár Béla fonográf-felvételeire is. 3 Kodály Zoltán: „Bartók Béla, az ember."In: Visszatekintés II., 444. 4 Bartók 1903. április 1-i, édesanyjához írt levele lásd: Bartók Béla családi levelei. Szerk. iíj. Bartók Béla és Gomboczné Konkoly Adrienne. Budapest: Zeneműkiadó, 1981, 97. 5 Lásd: Kodály Zoltán: ,A folklorista Bartók."\tr. Visszatekintés II., 451. 6 Kodály Zoltán: „Mátyus-földi gyűjtés." In: Visszatekintés II., 7—13. Első kiadás: .Jdátyus földi gyűjtés." Ethnographia XVI. 1905, 300-305. 7 Kodály Zoltán: „A magyar népdal strófaszerkezete." In: Visszatekintés II., 14—46. Első kiadás: „A magyar népdal strófaszerkezete." Nyelvtudományi Közlemények XXXVI. 1906, 95-136. (különlenyomatként is) 8 Bartalus István: Magyar Népdalok. Egyetemes gyűjtemény. I— III. A Kisfaludy Társaság megbízásából és segédletével gyűjtötte, és énekre és zongorára alkalmazva kiadja [...], I— III.: Budapest: Rózsavölgyi és Társa, 1873—83. Magyar Népdalok. Egyetemes gyűjtemény. IV-VII. A Kisfaludy Társaság megbízásából és segédletével, s a Közoktatási Minisztérium és Tudományos Akadémia pártfogásával gyűjtötte, és énekre és zongorára alkalmazva kiadja [...], Budapest: Pesti könyvnyomda Részvénytársaság, 1894-1896.
