Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Fejős Zoltán: A „népművészet"a 19-20. századfordulóján – kutatás- és fogalomtörténeti jegyzetek
126 A „népművészet" a 19-20. század fordulóján Deutsche Bauernkusnt című munkája nyomán használja, amelyről részletes ismertető cikket is közölt. Ebben a könyv alaptézisét összefoglalva arról ír — lényegében elsőként a korabeli magyarországi néprajzi orgánumokban —, hogy „a városok művészi termelő és felhalmozó berendezkedései mellett a falun is van művészet, még pedig rendkívül érdekes s ez az, a melyik a parasztélettel szorosan össze van nőve". A falunak, a népnek van tehát művészete, ám „a melyet - folytatódik az előző mondat - csak más szemmel kell néznünk, mint a városi művészetet, hogy benne igazán gyönyörködni tudjunk". 30 A roppant, már-már kicsinyesen kritikus ismertetőben a szerző a helyes kép megrajzolása érdekében a gyűjtés, az összehasonlítás, a történeti-fejlődési analízis fontosságát hangsúlyozza. Minden bizonnyal ennek alapján kell értenünk az ismertető azon megjegyzését, hogy a magyar etnográfus mindenekfelett azt tanulhatja a munkából, „mily összehasonlíthatatlanul gazdagabbak vagyunk mink népi művészetünk minden ágában a németeknél". 3 1 Ezt az észrevételt úgy is felfoghatjuk, mint annak burkolt kifejezését, hogy a népi művészet minőségi színvonala etnikai különbségekből fakad. Megjegyezhető, hogy az egyetemes néprajzi tájékozottságú Bátky minden valószínűség szerint nyitott volt a művészet eredete kérdésével kapcsolatban is, noha ilyen jellegű saját munkája nem ismeretes. Az ő átdolgozásában jelent azonban meg Kari von Steinen, a neves német indiánkutató könyve, a Közép-Brazília természeti népei között című munka. Ebben bőven találhatók ornamentika- és díszítményrajzok, s a kötet tartalmaz olyan fejezeteket is, melyek a „művészet eredete" kérdéskörbe vágó leírásokat, adatokat ölelnek fel. 3 2 A szépségre utaló minősítő jelzők Bátky Zsigmond fő munkájában, az 1906-ban kiadott Útmutató ban is több helyütt föllelhetők, így főként a pásztorfaragások fejezetében, ám a kötetből föltűnően hiányzik a népművészet önálló tárgyalása. Maga a kifejezés nem fordul elő a kézikönyv lapjain. Az ornamentika-kérdést sem fejti ki önálló fejezetben, bár vannak ilyen utalásai a női kézimunkák, a pásztorfaragások fejezeteiben. 3 3 A népi-paraszti tárgyállomány rendszerezésében és leíró bemutatásában az ízlésbeli, esztétikai kérdések járulékos jellegűek, a „parasztélettel szorosan összenőtt" művészetről rendszeres kifejtés nem olvasható. Mindezt láthatjuk annak bizonyosságaként, hogy Bátky a nemzeti stíl vitáiban etnográfiai alapon még óvatos formában sem kívánt állást foglalni, de úgy is mint egy más jellegű tárgyelmélet kifejtését. Bár ő is utalt a történeti stílusok hatására a népi műveltségben, ennek jelentőségét inkább az emlékanyag történeti interpretálásában kell látni, mint a művészetelméleti szempont hasznosításában. A történeti stílusok hatásáról — elsőként az etnográfusok közül - pár évvel később munkatársa, Semayer Vilibáld értekezett részletesebben a Nemzeti Múzeum 30 Bátky Zsigmond: Deutsche Bauernkunst, von O. Schwindrazheim (ismertetés). Néprajzi Értesítő, V. 1904: 160. Vö. Deneke, Bernward, i. m. 25-26. 31 Bátky Zsigmond, i. m. (Deutsche Bauernkunst) 164. 32 Steinen Károly: Közép-Brazília természeti népei között. Átdolgozta Bátky Zsigmond. Budapest, é. n. [1904 körül] A X. fejezet tartalma: A rajzolás, Díszítmények, Szobrászati ábrázolások és agyagművesség (135-161). A XI. fejezeté: Álarcok és ünnepi dísz, Álarcok, Egyéb ünnepi kellékek (162-180). 33 Bátky Zsigmond: Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére. Budapest, 1906. 68. skk., 256. skk.
