Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Fejős Zoltán: A „népművészet"a 19-20. századfordulóján – kutatás- és fogalomtörténeti jegyzetek
127 A „népművészet" a 19-20. század fordulóján egy ismeretterjesztő rendezvényén, s egyértelműen hitet tett amellett, hogy „a történeti behatásokat kutatva (...) egynémely mindent magyarnak látó illúziót szétrontunk", de cserébe bizonyíthatjuk, „hogy Magyarország már ezer év óta kulturállam". 3 4 Az Útmutatóban látható tartózkodás ellenére, mint láttuk, Bátky Zsigmond nem zárta ki a népművészet létét. A sajátos, komparatív és történeti szemléletű etnográfiai álláspontot Michael Haberlandt nagyszabású, háromkötetes osztrák népművészeti monográfiájának ismertetésekor a Népmüvelés című lap hasábjain így összegezte: „az európai népek népművészete benső rokonságban van egymással s (...) különösen nekünk néprajzi tekintetben sok közünk van Ausztria népeihez". Ennek alapján azt is kiemeli, hogy az osztrák munka „Malonyay könyveitől abban örvendetesen különbözik, hogy nemcsak egy népre terjeszkedik ki, mint az, hanem felöleli Ausztria minden népfajtáját". 3 5 Az etnográfia nyelvezete és felfogásmódja leginkább ebben a kulturális jegyeket egymás mellé helyező, egymás vonatkozásában kezelő komparatív szemlélet jellemzi. Ez ugyanakkor - mint láttuk - nem zárja ki, a „nemzeti stíl" diskurzusához való csatlakozást sem. Ez tehát az az etnográfiai platform, ami az 1890-es évek derekától kb. egy, másfél évtizeden keresztül a nép anyagi javainak megítélésében jellemzően érvényesült. Láthattuk, hogy a néprajz forrásvidékén különböző erekből táplálkozó áramlatok folytak egymásba, melyek közül az esztétikai-művészi ág alárendelődött az evolucionizmus fő sodrának. A nyelvi és fogalmi differenciálódás azonban azt jelzi, hogy az „ornamentika", az „ősművészet", a „néplélek", majd a „népművészet" és „parasztművészet" kifejezései révén megteremtődött az anyagi javak formai leírásának és értelmezésének egy újabb lehetősége. így érték el a szaktudomány önállósulásának és professzionalizációjának folyamatát a századelő művészeti mozgalmai, amelyek ugyanazt a tárgyállományt, amit az etnográfia saját vizsgálódási terepeként sajátított el, dolgozott fel, más nyelven ragadták meg. Ennek hatását a tudományos nyelv átalakulásában épp úgy nyomon lehet követni, mint a szélesebb körű „diszkurzív gyakorlat" szabályszerűségeinek megváltozásában. 34 Semayer Vilibáld: A történeti stílusok behatása a népi művészetre. In: Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1909. évi állapotáról. Budapest, 1910. 275. 35 Bátky Zsigmond: M. Haberlandt, Oesterreichische Volkskunst, (ismertetés). Népművelés, 14. 1911. 254.
