Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

Gellér Katalin: A népművészet esztétikai szemlélete közép-európai viszonylatban

A népművészet esztétikai szetnlélete közép-európai viszonylatban 11 művészi elvnek jelenleg legharmonikusabb, legtisztább típusa, képviselője...", a másik pedig, hogy"... gerincében, lényegében határozott nemzeti, faji jelleggel, zamattal bír".

4 A „főbenjáró elvek" közé sorolta többek között a népművészet anyagszerűségét, dekorativitását, valamint organikus jellegét, azaz, hogy „az őt körülvevő élettel teljesen azonos".

5 A falu kézműiparának forrásként való felhasználása, valamint a népmesék, helyi legendák, nemzeti mítoszok felelevenítése - a romantikus hagyomány egyenes folytatása - az egyéni stílusteremtés és formaalkotás feltétlen kívánalmát is magába zárva folytatódott. A hazai hagyományokat kereső művészek a művészetek középkori egységén alapuló ruskini elvek megtestesülését látták a távoli falvak élő kézműiparában. Elképzelésük a mítoszalkotás Gottfried Semper által leírt módszerére vezethető vissza; a fegyvereken, vázákon, szőnyegeken, ruhákon, nálunk főként hímzéseken lévő „képi ábrázolások" példaként való követésével próbáltak nem új mítoszt teremteni, hanem a régit rekonstruálni.

6 Franz Jaschke: Torockói leány ünnepi viseletben 1821 A népművészetben, építészetben és viseletben a középkori, sőt még régebbi múlt maradványait, a magyarok keleti eredetének nyomait, messzi sztyeppéket, Indiát, Kínát, Japánt és Mezopotámiát, sőt még távolabb tekintve aranykori egységet, a nemzeti mitológia rekonstrukciós lehetőségét fedezték fel. A gazdag népművészettel rendelkező falvak Magyarországon, ahogy Lengyelországban is, már-már ezoterikus vonásokkal felruházott, természetmisztikával is átitatott mitikus hellyé váltak. A 19. századi realizmussal ellentétben nem a paraszti munka felmagasztalásának helyszíneiként, hanem a legendák homályába vesző múlt szent őrzőiként jelentek meg. Az orosz, a lengyel, a cseh és a német művészetben például a nemzeti történelem, a helyi mondák és a helyi művészeti tradíció feltámasztása, beépítése küldetésként, már-már a szecesszió nemzetközi áramlatába való beletartozás feltételeként fogalmazódott meg. A történelmi festmények tárgyi pontosságra, életszerűségre való törekvését 4 Körösfői-Kriesch Aladár: A népművészetről. Magyar Iparművészet, 1913.351. 5 Körösfői-Kriesch Aladár: A népművészetről, i. m. 352. 6 Gottfried Semper a fenti folyamatot Semper az új hellén mitológiateremtésről írta. Gottfried Semper: Tudomány, ipar és művészet, valamint egyéb írások az építészetről, az iparművészeiről és a művészeti oktatásról. Zádor Anna előszavával. Corvina, Budapest, 1980, 49.