Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

Lábadi Károly: A népművészet - gyűjtés és ihlet forrása

112 A népművészet - gyűjtés és ihlet fotrdsa 1897-ben megfestett egy torockói lányt viseletben.

2 Akvarellképe szinte etalonjává vált azoknak a későbbi rajzoknak, festményeknek, melyeket a gödöllőiek készítettek A magyar népművészet könyveibe. Olyan jól sikerült ez a korai kép, hogy rákerült a második kötet címlapjára. A korai érdeklődés megalapozta azokat a későbbi elméleti megnyilatkozásait is, melyekkel kijelölte, hogy a népművészet milyen hatást gyakorolhat a festészetre, miért időtlen értékű, s mennyire frissítőleg hathat mind az életvitelre, mind a képzőművészetre: „Két dolog az - írta —, amely az általunk népművészetnek ismert valaminek különös érdeket kölcsönöz, s azt előttünk oly becsessé teszi. Az első, hogy néhány főbenjáró, művészi elvnek jelenleg legharmonikusabb, legtisztább típusa, képviselője, hirdetője. A második, hogy gerincében, lényegében határozott nemzeti, faji jelleggel, zamattal bír."

3 Hogy a gödöllőiek részesei lettek a Malonyay Dezső irányította nagy könyves vállalkozásnak, abban az is szerepet játszott, hogy Malonyayt egyaránt jó barátság fűzte a gödöllői művésztelepet alapító Körösfői-Kriesch Aladárhoz és a telep több tagjához, így összekötő kapocs lehetett a nagy népművészeti vállalkozásban, mely azt tűzte ki célul, hogy bőséges ábraanyaggal mutassa be a magyar nép művészetét. Nyilván kettős szándék is erősítette ezt az egyezséget: a gödöllői kolónia tagjainak életeszményéhez közel állt a vállalkozás szándéka, ezért is csatlakoztak, másrészt a hiteles és hűséges ábrázolásmódok, a könyvillusztrációk elkészítése mellett valahányan azt remélték, hogy művészetük termékenyítő erőt nyer a népi ábrázolások gazdagságától és formavilágától. Undi Mariska visszaemlékezésében megerősítette, hogy az „illusztratív anyagot művészek gyűjtötték: Edvi Illés Aladár, Körösfői-Kriesch Aladár, Juhász Árpád festőművészek és Medgyaszay István műépítész vállalták a munka legjavát. Közöttük látom fiatal magam is, amint a kalotaszegi kapufaragásokat és a magasra rakott cserépkemencék díszítését faluról falura, házról házra járva rajzolom... Különösen tisztelettel gondolhatunk Juhász Árpádra — akit az évekig tartó, gyaloglással egybekötött adatgyűjtés, amely mellett formálisan éheznie kellett - valósággal felőrölt, s aki munkája végeztével ennek áldozatul esett."

4 Bár nem szerepel a Malonyay foglalkoztatta művészek listáján Zichy István neve, a népművészeti könyv első kötetében ő is képviselteti magát egy rajzzal. Témája: varrogató kalotaszegi leányok, s a grafika bal sarkában szerepel a ZI mesterjegy, valamint az 1905-ös évszám.

5 Malonyay Dezső felkérése, hogy tudniillik képzőművészeket alkalmaz népművészeti illusztrációk elkészítéséhez, nem ismeretlen a magyar néprajzban: például Györfíy István Csikós Tóth András érdeklődését fordította a néprajzi illusztrálás irányába, 2 Körösfői-Kriesch Aladár: Torockói fiatal lány, 1897. Tus, akvarell, papír, 345x240 mm. J.b.l. monogram, felirat j.l. Torockó 97. Magántulajdon. A kép szerepelt a „...csak néztem és gyönyörködtem" Népművészet a gödöllői művésztelepen című 2004. március 6. - 2004. augusztus 29. közötti időszaki kiállításon a Gödöllői Városi Múzeumban. 3 Körösfői-Kriesch Aladár: A népművészetről. Magyar Iparművészet, 1913. 351. 4 Undi Mária: Népművészetünk felfedezői. Magyarság, 1932. 5 G. Szabó Zoltán: Zichy István gróf tudományos és művészeti hagyatéka. 2. Vidéki gyüjtöutak (19001910). Magyar Múzeumok, 2000/1., 19.