Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Gellér Katalin: A népművészet esztétikai szemlélete közép-európai viszonylatban
10 A népművészet esztétikai szetnlélete közép-európai viszonylatban 10 vele azonosított népművészeten alapuló művészetben látta a jövőbeli megújulás lehetőségét, a másik a kiemelkedő művészeti centrumok követésében. Míg az építészek és az iparművészettel foglalkozók többsége az előbbi utat választotta, a festők inkább a másodikat. Például Rippl-Rónai József testvérének, Ödönnek írt levelében kifejtette, hogy a tradíció nélküli magyar művészetben a fejlődés csak úgy lehetséges, ha a művészek külföldre, mindenekelőtt Párizsba mennek tanulni: „csak ezután lehet reményleni nemzeties művészetet". 2 A modernség és a nemzeti-népi jelleg egyidejű érvényesítésének jellegzetes példája az 1900-as párizsi világkiállítás iparművészetet bemutató kiállítási pavilonja (Bálint Zoltán és Jámbor Lajos terve) a stílusába keleties elemeket is beépítő Lechner dekoratív felületosztásának követését és a szecessziós ornamentika magyar népművészeti ornamentikára való felcserélését mutatja. A kiállított tárgyak nagy részét is népművészeti motívumokkal és népies zsáner témákkal díszítették. A nemzeti törekvések érvényesítésének régióbeli hasonlóságát mutatják, többek között a román Nicolea Ghica-Bude§ti 1906-ban készült népművészeti ornamensekkel díszített bútorai, s ebbe a körbe sorolhatók Dusán Jurkovic népi bútor formájából kiinduló enteriőrjei (Bartelmus villa, 1900—1901) is. A századfordulón a népművészeti motívumok nemzetiségre való tekintet nélküli gyűjtésére alig találunk példát. A Monarchia területén a legkülönbözőbb nyugati centrumok, elsősorban az angol Arts and Crafts mozgalom példaként való követésében és részben a Bécshez való viszonyban, ahogy a népművészet alkalmazásában is a politikai ellentéteket tükröző nemzeti elkülönülés nagyobb szerepet játszott, mint a kölcsönhatások, bár a végeredményt tekintve mégis közös ismertetőjegyként beszélhetünk róla. Népművészet és funkcionalizmus. Népművészet és mítosz A szecessziók megelőző stílusokhoz való, az adott ország tradícióit tükröző eltérő viszonya (Franciaországban a rokokó, Németországban és Csehországban a barokk) mellett a továbbélő 19. századi historizmus sajátos formájának tekinthető a vernakuláris művészet, amely a román és gótikus építészet helyi építőhagyományokkal, főként faépítészettel összeforrott variációit foglalja magába.' A vernakuláris építészet képviselői a fent említett klasszikus stílushagyományok beépítéséhez hasonlóan és mellett a népművészeti ornamentika és a falusi építészet szerkezeti megoldásainak felhasználásával, általában a helyi tradíciókban felfedezett modernitásból merítve (funkcionalizmus, anyagszerűség) formálták ki szecessziós stílusukat. Körösfői-Kriesch Aladár is két okból látta kiemelt fontosságúnak a népművészetet: az egyik, hogy „néhány főbenjáró, 2 Rippl-Rónai József levele Rónai Ödönnek. Kaposvár, 1904. szeptember 14. Idézi: Bernáth Mária: Egy közép-európai modell. Hatás és asszimiláció Rippl-Rónai József festői munkásságában. In: Bernáth Mária — Nagy Ildikó (szerk.): Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, 1998. március 12. — szeptember 6., 23. 3 A vernakuláris művészetről Id.: Art and the National Dream. The Search for Vernacular Expression in Turn-of-the-century Design. Edited by Nicola Gordon Bowe. Dublin, 1993, Irish Academic Press
