Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

Kalmár Ágnes: Játéktervezés és népművészet a 20. század első évtizedeiben

108 Játéktervezés és népművészet a 20. század első évtizedeiben A Műhely kiállításán fogalmazódtak Wessely játékairól az alábbi gondolatok: „Akarattal hagytam utolsónak a Wessely Vilmos művészi játékait, .... Wessely apróságai annyira átgondolt, ötletes, magyar holmik, hogy nemcsak azok vették észre, akiknek ez kötelességük, de a publicum is, amely szétkapkodta őket."

4

2 Wessely Vilmos a következő években is szerepelt az iparművészeti kiállításokon és vásárokon, de egyre kevesebb játékszerrel, inkább több dísztárggyal, valamint egyéb használati tárggyal. Az 1912 tavaszán, a Technológiai Iparmúzeum épületében megrendezett Lakásművészeti kiállítás kapcsán is említenek fajátékokat, melyeket a Magyar Iparművészek Műhelyében készítettek.

4

3 Ezekben az években a külföldi iparművészeti játékok, közöttük a német Kruse Max, berlini szobrásztanár felesége, Käte Kruse által készített babák is felhívták magukra a figyelmet. A hazai művészeti írók, pedagógusok körében is felmerült a hasonló, karakteres, puha és ötletes játékszerek hiánya a szokványos, merev babák helyett. A gödöllői művésztelephez tartozó, rendkívül szerény és szigorú elvek szerint élő Juhász Árpád 1913-ban írta meg tanulmányát „A matyó viselet dekoratív szépségéről".

4

4 Néprajzi megfigyeléseit festményein és rajzain rögzítette, így számos tanulmányrajz előzte meg a temesvári iparrajziskola vezetőjével, Inotay Lászlóval együtt alkotott, 4-11 cm magasságú matyó játékfigurák elkészítését. E játékok kicsiny, álló, ülő, közöttük kereszt előtt fohászkodó alakok, falemezből kivágva, jellemző oldalukkal ábrázolva. Kézi zománcfestés díszíti őket, a művész feleségének munkái. 1913-ban szerepeltek az Iparművészeti Társulat üzleti grafikával egybekötött karácsonyi vásárán, ahol ugyan elnyerték a közönség tetszését, azonban magas eladási áruk következtében nagyobb kelendőségre nem számíthattak. Juhász Árpád az ország más tájegységeinek népviseleteit is készült feldolgozni, majd ezek alapján újabb játékokat tervezni.

4

5 1914-ben a Magyar Iparművészeti Társulat Országos Gyermekművészeti Kiállítást rendezett, melynek figyelme a gyermekek teljes környezetére kiterjedt. A kiállítás tervezője Nádler Róbert tanár volt, aki a tájékoztatóban egy eljövendő hazai játékgyártásról szőtt terveket, melynek alapjául népi játékainkat ajánlotta azok tiszta, magyar volta miatt. Egyedi készítésű játéktárgyakkal az ekkor már ismert Wessely, Gányi, Juhász Árpád és az Iparművészeti Iskola tanítványai vettek részt. E korántsem teljes, hosszú áttekintés nehezen zárható le, hiszen az egymásba fűződő folyamatok napjainkig nyomon követhetőek. Az első világháború éveiben a különböző hadigondozó hivatalok műhelyei csatlakoztak a korábban megismert játéktervezők és munkáik mellé. Régi székely parasztfogat, kerekeken mozgó állatok, tehén, amely tulipános járomba van fogva és díszes kerekű kocsik kerültek ki az itt dolgozó emberek keze alól, amelyek a feljegyzések szerint a közönség köreiben nagy 42 Margitay Ernő: A Műhely kiállítása. Magyar Iparművészet 1908. 347. 43 Margitay Ernő: Lakásművészeti kiállítás. Magyar Iparművészet 1912. 134. 44 Juhász Árpád: A matyó viselet dekoratív szépségéről. Magyar Iparművészet 1913. 190. 45 Bálint Lajos: Az Iparművészeti Társulat kettős kiállítása. Magyar Iparművészet 1913. 7.