Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)
A SZÖVŐMŰHELY
ben a Kultuszhoz fordult. Itt kapott az alkalmon Lippich. Azonnal írt Aladárnak. Neki se kellett több, menten felvette az érintkezést Kovalszkynéval. Hogy már ekkor segítségére voltak-e a Kultusz és a kereskedelmi minisztériumok és hogyan intézték el az anyagi ügyeket, azt megint nem tudom. Mert ha vannak született vakok és süketek, úgy vannak született gyámoltalanjai az anyagi kérdéseknek, jobb, ha most bevallom, én is ilyen hibásan születtem. Hogy később mind a kettő szubvencionálta, azt már tudom. Most már nem kellett más, mint a ház. Ez is akadt, szemben az Aladárék házával, persze csak bérletbe. Új, nagy ablakokat vágtak, muskátlis malterdíszt raktak a falakra és készen volt a Gödöllői Szőnyegszövők intézménye. Torontálból csak torontáli [szőnyeg] szövéshez való székek érkeztek. Ezek felvetéséhez elküldte Kovalszkyné egy régi alkalmazottját, a torontáli svábbá lett francia eredetű Guíllaume Margitot, aki aztán hosszú éveken át szőtte a kilim és a scherrebek szőnyegeket. Kellett a csomózáshoz is székeket készíteni. Munkásnő[ne]k ez utóbbihoz ügyes kis parasztlányok szegődtek. Frissek, keménykezűek, hihetetlen munkabírók voltak ezek a kis parasztjaink, de a háború és a későbbi idők, mintha elfújták volna őket, eltűntek. Aztán már csak iparoslánykák vállalkoztak, akik közt sok volt a rosszul fejlődött, sápadt, táplálatlan. A növényfestékek termesztéséhez Magyar Kázmér 12 9 adott telket, egy földbirtokos, aki nagy tisztelője volt Aladárnak. A torontáli szövőszékekhez ugyancsak gödöllői penziós, idősebb úrinők ültek. A műhelyrajzok elkészítésére fiatal úrilányokat vezetett be Aladár. Mire egyszer Veszprémből feljöttem, teljes üzemben találtam egy földből kinőtt üzemet, amelynek kellős közepén, nyakig munkában buzgólkodott Aladár. Később, ki tudja, honnét, az élre sodortak egy bizonyos „Néni"-t, akinek előéletét nem lehetett kifürkészni, de elejtett szavaiból megtudtuk, hogy Kisázsiában egész Perzsiáig járt, ismerte a szőnyegszövés minden trükkjét. Hol úgy viselkedett, mint egy apáca, hol mint [egy] markotányosné. A leánykákkal vasárnap kivonult, vitte őket, tekintet nélkül a vallásukra, csoportosan a katolikus templomba, lehetőleg úgy és akkor, amikor egész Gödöllő a piacon volt, hogy megbámulhassák őket: „Hadd beszéljenek az emberek rólunk, reklám ez, amelyre szükség van, ha akarunk prosperálni"-mondta. És vonult csapatával a nemzeti ünnepekre is. Aladárt bántották ezek a felvonulások, de nem tűrt a Néni ellentmondást. Ha egy szőnyeg 12 9 Magyar Kázmér (1858-1942) földművesiskolai tanfelügyelő, néprajzi gyűjtő. A Földművelésügyi Minisztériumban a gazdasági szakoktatás területén tevékenykedett. Az év nagy részét gödöllői falusi házában töltötte, ami egy nagyszabású néprajzi gyűjteménynek adott otthont. Támogatta a gödöllői művészeket. 98
