Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)
RÓMA, 1891-1892
parkhoz érünk, amit gyönyörű kerítés zár. Aladár azonnal nyugtalankodik és akcióba lép, nem lehetne-e megnézni. Kitől kérdezzük? Amott öntözget egy nagy szalmakalapos öreg kertész, az megmondja. - Senta! Senta! - kiáltja Aladár -, szabad megnézni a parkot ? - Avanti, avanti - mondja az öreg. - Önök festők? Mind együvé tartoznak? Tessék, ott a kis bejáró. Vezet bennünket, magyaráz és barátkozik Aladárral. Mikor már láttuk a parkot, nézzük meg a kastélyt is. Megyünk, az öreg szalmakalapos elöl Aladárral. Messze a kastély árnyékos részén elegáns ifjúság szórakozik, hölgyek, urak. Mi már térnénk vissza. Aladár is elköszönget és mindnyájan szorongatjuk a borravalót. De az öreg nem enged, be a kastélyba, föl a széles barokk lépcsőn, s uramfia, kiderül, hogy az öreg maga Doria herceg. Betessékelnek, hoznak frissítőt. Aladár kezd a helyzet magaslatára emelkedni. Jönnek a fiatal hölgyek, urak. Aladár már a zongoránál ül és Bagere szép baritonján Schuberteket énekel... Csak Brandt, csak Brandt - Herrgott - meglátta a fehér harisnyáit a parketton, azokat, amik reggel oly fehéren világítottak... Meglátta és az egyiket elrejtette a másikkal, a másikat az egyikkel s így tovább az őrületig, és csepegett a halálos verejték róla, és szeretett volna söröshordókat dobálni a fejünkhöz, és földhöz vagdalni az egész társaságot, csak ne láthassuk a fehér harisnyáit, amik olyan szépen világítottak reggel, de most... Mint tátongó sebeket, úgy vitte hazafelé két nagy trampli bánatát. Mi persze nem szóltunk egy mukkot se, nehogy kipuffanjon a lenyelt nevetés és leüssön bennünket, mint a megvakult Polyphem 5 0. Még egy nagy esemény rázkódtatta meg Anticoli egymásra épült falait. Színtársulat jött a 8 festő hírére. Minden modell, de ki nem volt az, s minden ember, akivel szót váltottunk, jogot formált, hogy befizessük az előadásra. Vittük is majd az egész falut. Hiszen egy ezüst pénzért tízet is beeresztettek. Megmondom: az volt valamennyiünk véleménye, kitűnően játszottak a színészek. Egy este vacsoránál ültünk, lelkendezve fut be egy fiú s kérdi az igazgató nevében, jönnek-e ma este a művész urak, mert ha nem, akkor megkezdi az előadást. Bagere felállt és indítványozta: - Kollégák, mi nemsokára visszamegyünk a világba, de soha ekkora urak nem leszünk, hogy egy színigazgató ilyen kérdéssel forduljon hozzánk. Tehát mondd meg - mondta patetikus hangon -, várjanak, megyünk! 5 0 Polüphémosz (gör.. mit.) egyszemű, emberevő óriás, aki a szigetére vetődő Odüsszeusz több társát felfalta. 41
