Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

RÓMA, 1891-1892

A sabíni hegyek között megjelent a tramontana. Az egész társaság a közös teremből a nagytűzhelyes konyhába vonult le. Herr Brandt majd szétszedte a házat. A felső udvaron talált egy kiszáradt fát, azt ostromolta, hogy a kandallóba vethesse. Menekültünk is azonnal Rómába. Pesze csak kettenként mehettünk, mert nem volt csak két csacsi, akik lebonyolították az állomás körüli forgalmat. Aladár az új évadot egy életnagyságú szoborral kezdte. Egy ifjú megbűvölt gyíkot piszkál a lábával, egy lábon áll s a karjával balanszíroz. Szép, ifjú modellt talált. Ebben nem volt hiány Rómában. Soká dolgozott rajta, de hogy miért nem került sor a leöntésre, az majd elválik. Mert mi történt otthon, mi se, kit választott az a Valaki a rivális testvérek közül, vagy még nem is történt döntés, nem ittunk spumantét, nem tudtam meg semmit. De Aladár rendkívül ideges volt. Anticoliban még nem árult el semmit. Lehet, hogy a vidám környezet, meg a gyönyörű vidék is jótékonyan hatottak. Egyszerre csak nem bírta az utca zaját. Ugyan mi jött föl oda a csillagokhoz közel? Fülsipkákat szerkesztett, maga meg is varrta, megtömte vattával, s mint egy kantárt alkalmazta a fejére. Fázott a lába is, mert most jött rá, hogy kövezett a padló. Irgalmatlan nagy mamuszkákat vett. Közben a szemszőr-gyulladástól a szemei is bedagadtak, s fekete szemüveget viselt. Pár nap nem találkoztunk, nem jött ebédelni. Megyek föl, s egy ilyen módon kikészített múmia nyit ajtót. Mi történt? Nem tud dolgozni. Ez aztán még jobban idegesíti. Hogy ne járjon le azokon a piramis-lépcsőkön, felhordom a déli ebédet. Aztán berendezkedünk, elhozom a petróleum-főzőmet, s mi is ott kotyvasztunk, mint az osztrák sógorok. De este se megyünk le. Felolvasok Dantét, azt kívánja. A vívómester olcsó bort ajánl. Veszünk 25 másfél literes fiaskóval, s felrakjuk a polcra. Egész évre van borunk. Jobban mondva, ezzel a szándékkal vettük. Aladár az őszön Nápolyból jövet a vasúton megismerkedett egy öreg angol úrral, akit kisegített tolmácsolással. Mister Thuing bájos öreg úr volt. Kanadai angol, de Angliában volt a rokonsága. Huszonöt éve van már Európában, s egyik helyről a másikra vándorol. Sehol se marad egy évnél tovább. Jövőre át fog menni Görögországba. Akivel megismerkedik. mindenkitől megkérdezi, volt-e már Korfuban. Ez a legközelebbi célja. Nápolyban éppen így kérdezte mindenkitől Rómát egy álló esztendeig. Nagyon közénk szokott, mi is megszerettük. Ott lakott velem a Via Sistinában egy emeleten. Most hogy ezeket írom, fölöslegesnek látom mint epizódot, és mégse tudom kiirtani kedves emlékét, hiszen Aladárral minden együtt töltött karácsonykor megemlékeztünk arról a karácsonyról, amelyet az öreg úr is velünk élt át. De majd erről később. Aladár idegei egy időre lecsendesedtek, talán stagnált a problémája. Most bezárkózott ebben az irányban. 42