Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

HARCTÉRI NAPLÓ, 1918

HARCTÉRI NAPLÓ, 1918 Időrendben még messze vagyunk, de úgy ide tartozik, hogy itt említem meg Aladár harctéri naplóját: 1918. március 26. „Érkezés Bozenbe. Tavasz, gyümölcsfák, magnóliák virágzanak. Pálmák. Délután bemutatkozás a Heeresgruppen kommandónál. Az urak végtelenül előzékenyek. Fm. (Feldmarchal) Freiherr v. Konraddal beszélgettem. Okos, nagyon higgadt és egyszerű, élesen ítélő embernek látszik. (...) Nagyon okos tanácsokat adott. Este étkezés a tisztekkel. Milyen más világ! Egy nagynémet tiszt az osztrákok között. Egyedül látszott céltudatosnak. Nézetei kegyetlenek, önzőek voltak, de őszinték. Az osztrákokról elmondhatni, hogy sokkal szimpatikusabbak, de nincsenek céljaik. Amint hogy a politikai helyzetük visszássága ezt magával hozza. Érzelegni nem szabad! (Ezt mondja magának biztatásul A.) Március 27. Felejthetetlen szép napot töltöttem Elekékkel (Lippich) eránban. Gyönyörű hely. Körül hóborította hegyek karéja, alul a zúgó Passer. (...) Március 30-án. Kirándulás a Stilfsi hágóra. Két drótkötél pályán, először Franzenshőhére (2500 m hosszú), majd Ferdinandshőhére (3500 m h.). Az ember a levegőben lóg, alatta a feneketlen mélység. Ilyen lehet az ember érzése a repülőgépen. (...) Március 31. Húsvét vasárnapja. (...) Először elmentünk az F (Ferdinand) batterie-hoz, s ott megnéztük tüzérségi állásainkat. (...) Az ebéd az ünnepre való tekintettel, fényes volt. Részt vett benne a svájci határőr-állomás parancsnoka is, egy fiatal, jóképű főhadnagy (civilben mérnök). Rögtönzött katonabanda mindenféle darabokat játszott. (...) Mindenféle tréfa, móka esett, s a hangulat igazán fiatalos, kedves volt. Ebéd után skit kötöttünk, s leereszkedtünk - meglehetős meredek lejtőn és bizony rossz hóban-a Franzenshőhére. Az olaszok megirigyelték, úgy látszik, tőlünk ezt a mulatságot és három srapnellt. 15-öset küldtek utánunk. A második valami 40-50 m-re robbant fel mellettünk. Rám nem hatott annyira, mint kísérőmre, Kiss hadnagyra, ki járatosabb ezekben a dolgokban. Hamar Deckungot kerestünk, egy szerencsére közelfekvő ház falai alatt, s fél órát várva, miután többet nem lőttek, folytattuk utunkat. (...) Április 3. Kellemes pihenőnap Elekéknél Meránban. (...) Együtt voltunk reggeli sétán Elekkel. Inkább természeti, mint emberi kérdésekkel foglalkoztunk. Délután egy ismerős családnál Gallen egy szép képét néztük meg. Az estét is meghitt beszélgetéssel töltöttük. A szavak mögött Elek részéről mindig ott lebegett a haza, a hazafelé árnya! 157