Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

ÁLLÁSKERESÉS BUDAPESTEN, 1892

mert nincs üres hely. Legföljebb a műegyetemen nyerhetem vissza a tanársegédi állást..." „De tudod-e. hogy ezek a dolgok éppen nem vernek el engem, hanem ellenkezőleg: felrázzák energiámat és bátorságomat, százszor is mondom magamnak: csak azért is! csak azért is!" (Ímhol a bécsi diák!) „Egy ember, aki dolgozni akar, nem veszhet el!" Mily boldog mentalitás! Most [ki] kísérelné meg ebből princípiumot fabrikálni! Hiszen éppen ennek a hamis princípiumnak vagyunk betegei, hogy ez nem igaz! Éppen úgy nem igaz, mint sok más öröknek hitt morális princípium, amelyekért gyermekeink ma kikacagnak, mert ezekre építettünk magunknak is, nekik is... Húsvétra, úgy látszik, megint felment Pestre, mert április 25-éről ezt írja: „Hát persze, tudod, bármilyen állást nem szeretnék elfoglalni, mert hiszen akkor ezt tíz évvel azelőtt is megtehettem volna és nem kellett volna annyit küszködnöm és tanulnom a tanári vizsga után. Én szeretnék pl. bejutni a felsőbb iparművészeti iskolába, mint a figurális rajz tanára, mert a mostani tanárt, Aggházyt

8

0, áttették a rajztanár képezdébe, bár ideiglenesen mind a két helyet betölti „Hja! Az élet úgy van szerkesztve, hogy a gondok nem enyészhetnek, csak szaporodhatnak. Sokszor igazán furdal a lelkiismeretem, hogy téged becsaptalak és szinte átkozom gyengeségemet, hogy nem tudtam hallgatni - mert attól félek, hogy nem lehetsz velem boldog. Nem azért, mert rohamosan vénülök (őszülök, ráncosodom, száradok össze), ez még csak a kisebb - bár elég nagy - baj volna. De mert attól kell tartanom, hogy én egész életemre beteges ember fogok maradni -és akkor szegény, szegény leány! Miért is nem léthat az ember, egy rövidke pillanatra legalább, a jövőbe. No de megtörtént dolgok felett töprengeni nem okosság - sokkal inkább az, ha férfiasan, felemelt fővel nézünk a sorsnak elébe. Jöjjön, aminek jőnie kell." Ezek az önvádak nemcsak az egyik szerelmében gyötrik, más oldalról a művészetében is el-elveszti önbizalmát, hogy nem fog tudni eleget. Se itt, se amott nincs meg a teljes biztonsága, azért küzd mindkét irányban títáni erővel, s ehhez egy hangyányi fizikummal, de a hangyák szorgalmával. Április 25-én, még mindig Pestről: „Halld tehát terveimet (melyeket ugyan sokat hánytam-vetettem meg fejemben): Megcsinálom e nyár folyamán, teljes odaadással dolgozva, nagy történelmi képemet, mely ha úgy sikerül és olyan elismerésben részesül, mint remélem. 8

0 Aggházy Gyula (1850-1919) festő, főiskolai tanár. Bécsben, Münchenben, majd Párizsban Munkácsy Mihálynál tanult. 1897-től a Mintarajziskola tanára. 61