Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

RÓMA, 1891-1892

A festészetben pedig - mit mondjak - Róma nem az volt, amit vártunk tőle. Rég lezajlott a német nazarénusok fellendítő korszaka 5 1. Csak két tagja élt még, Ser Francesco és komája, von Rhoden, de minő igazságtalanul mellőzött, divatja­múlt művészek voltak. Istenem! A nazarénusok volt kávéháza becsülte őket egye­dül, mert ők most is a 40-es évek két soldiját fizették a kávéért, holott mi már ötöt. Róma maga is a legrosszabb korszakát élte. Az egyesített királyság még nagyon friss volt, s az a törekvése, hogy az egyházin kívül is világközpontot teremtsen, balul sikerült. A Trasteverén nagy lendülettel új városrészt építettek, belevonták a hercegeket, s most a márványpalotákban a csőcselék lakott, lógott az ablakokból a gyanús fehérnemű, s az épületek csakhamar modern romokká váltak. Ekkor tört reá Franciaország is bankmanőverrel, úgyhogy a líra értéke nagyon alászállt. Majdnem olyan szegény volt ez időben Olaszország, mint mi vagyunk most. Művé­szetük nem volt, iskolájuk nem volt. Ha valaki tanulni akart, s volt hozzá gubája, az Párizsba ment. Ilyen azonban nagyon kevés akadt. Egyetlen művészi esemény a francia akadémia kiállítása volt, ahol három évfolyam Prix de Rome-istái állítot­tak ki. Ez és a spanyol akadémia tartották a nívót, de ezek oly magukba zárt éle­tet éltek, hogy nem lehetett közelükbe jutni. Magyarok, osztrákok, ahány, annyifelé. A követség nem lépett föl rendező tényezőként. Favorizált egyes beajánlottakat, mint Paczkát - nyilván a berlini fele­sége miatt de ami kötelessége lett volna, hogy kifelé reprezentáltassa az Össz­monarchia Rómába gyűlt művészeit, ahhoz nagyon magasra volt az orruk felpec­kelve. Mily egyszerű és kézenfekvő volt pedig. Üresen tátongó termek álltak pókok­tól megszállottan a Palazzóban. Mi lett volna, ha - nem mondom, a követ, csak­a tanácsos, aki személyes ismerősünk volt, Ambro, egyszer azt mondja, megnézem, mit csinálnak a toronylakók. Talán összedőlt volna a torony? Hihetetlen közöny, amely már az előítéletes korlátoltság határát érintette, volt ez urak egyoldalúan beállított életében a jellemző. Dehát az osztrák sógorok se részesültek az ország képviseletétől több jóban, mint a magyarok. Párizsban ugyan volt egy magyar egyesület, de azt is csak a paprika tartotta össze. Rómában még ez se volt. Minő szép lett volna, ha országunk, ez esetben a nagyhatalmú Autriche-Hongrie, utá­5 1 A 19. század elején alakult német festőcsoport az akadémikus és klasszicsista stílus el­len lázadva egy újnémet, vallásos és hazafias művészetet akart teremteni a Raffaello előt­ti kor festészeti formáit és vallásos áhítatát tekintve követendő mintának. J. F. Overbeck (1789-1869) és F. Pforr (1788-1812), a csoport alapítói 1810-ben Rómában egy volt kolostorban telepedtek le. és Lukács Testvérek Egyesülete néven társaságot alapítottak. Hatással voltak az angol preraffaelita mozgalom (1848) kialakulására. 43

Next

/
Thumbnails
Contents