Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

Nagy Sándor: ÉLETŰNK KÖRÖSFŐI-KRIESCH ALADÁRRAL

mint az ország. így küzdi föl magát az ország egyik első kultúralakjává. Méhészet, halászat, fellendülésüket neki köszönhetik. Az ifjúság érdekében is fárad. Az egyetem apja lesz: Kriesch papa, akit bálványoznak. Mert nem méltóságos prof, hanem személy szerint törődik minden tanítványával. Nagy iskolát járt, tudja, mi az, szegénynek lenni kultúrvágyakkal. Típusa a kultúra-terjesztőnek, aki tud tovább adni. Erre nevelődni kell. És ő tudott, vitte a tanítványokat a hegyekbe, utazott velük mindenfelé, gyűjtött és gyűjtetett kígyót-békát és adatokat. És aki abból nevelte föl önmagát, a középiskoláktól kezdve, mikor az anyja tudtával megszökött hazulról, hogy tanulhasson, hogy másoknak adta át, amit ő tanult, az tudott a gyermekeinek is átadni. Az akkori ismereteket, különösen a természettudományokat a fiúk a családi asztalnál kapják. Úgyhogy az iskolák csak ismétlés nekik. Könnyűszerrel mennek át. Különben az iskolájuk is elsőrangú. Akkor nyílt meg, velük, a tanárképző mellett a mintagimnázium. Könyvük nincs, mindent a tanár ad: nehéz sor a tanárnak, de az eredmény meglepő. Hogy mást ne említsek, Aladár görögül és latínul később is, idősebb korában élvezettel tudta olvasni a klasszikusokat. Ez időből Kármán Mórt emlegették, mint jeles tanárukat. A zenével is behatóan foglalkoztak, a rajzolással is. A Polytechnikum rajztanára tanította őket. Mert kisebb korukban mindent párhuzamosan tanultak, de mindenben Aladár volt a jelesebb, csak a verekedésben nem. János 111., avagy Muki, ahogy a család hívta, vagy „Muksch der dicke"

19 már ezért is nehézkesebb volt. Pesten születtek rendre a lányok, szám szerint négyen. A két idősebb korán elhunyt, így a két fiatalabb sokkal fiatalabb a fiúknál. Azért bizonyos protektori hang mindenkorra megmaradt. A lányok csak Pesten születtek, tehát sokkal alacsonyabb lények, mint a Budán, a Dunántúl világrajött fiúk. A fiúk ezen előnyét nem lehetett eldisputálni. Még akkor élt a köztudatban a Dunántúl kultúrfölénye, amelyet azóta el is herdált, de meg el is sikkasztottak tőle. Ahogy normálisan történni szokott, egy családba beevezett vő belevész a felesége bonyolult családi körébe. így János professzor is. A család azonban oly szoros kapcsolatban él, mintha egy ember volna. Azért nem választhatjuk el Aladárunkat se az egésztől és meg kell ismerkednünk a főalakokkal, akik belejátszottak életébe. Tóni bácsi, aki Ungvárra már özvegyen került, Budán megismerkedett egy francia származású osztrák katonatiszttel, akinek két lánya volt. A mamájuk olasz származású. Marie, az idősebb, szép fekete szemű, égő tekintetével csakhamar meghódította Tóni bácsit. Nem sokáig voltak Budán, csakhamar meghívást kapott 1

9 (Ném.) A duci Muki. 20