Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

GÖRÖGORSZÁGI ÚT, 1911

az elfeledtette velünk még azt is. hogy vonaton ülünk. (...) A végtelenbe terjedt el mosolygó, termékeny síkság - különösen sok ezüstös olajfával , melyek közt a fügefák szecessziósán hajlongó ágai és haragoszöld, kemény rajzú leveleik által váltak ki. Mindenütt a földeket kaktusz-sövények szegélyezik (...) s természetesen itt is a ciprusok fekete felkiáltójelei a természet nagy körmondatába beszúrva." (No és a szabadon pirosló leánderek, mint nálunk a füzek? Azokat elfelejtetted?) Itt úgy érzem, rövidre kell fognom Aladár részletes naplóját. A Peloponesos üde termékenysége kárpótolja Athén környékének szörnyű kopárságát. Ha nem hegycsúcsokon jártunk, üde mezők között. Egyen csodálkoztam, hogy Aladár úgy bírta a napi nyolcórás lovaglásokat. Csak a vége felé érzett estére nyugtalanító fáradságot, de jó alvás után megint csak bírta és kocogtunk tovább a nagy hőségben, amely láthatólag jót tett Aladárnak, Még elmondhatja, Olympiába hogyan érkeztünk: s hét óra tájt megláttuk messziről Alpheiost (egy folyó). Tudtuk, most már közel vagyunk Olympiához. (...) Megkerestük a kompot, amelybe kis lovaink oly ügyesen ugrottak be, hogy cirkuszi mutatványnak is beillett volna. Azután következett búcsúzóul még egy olyan meredek ereszkedő, ahol a lovunk 4 patáját szétfeszítve vagy tíz métert egyszerűen csúszott lefelé - és még Sándor is elühmgette magát, s ott álltunk az Olympiai hotel előtt, hol megint a civilizáció nem minden édesség nélkül való karjai fogadtak, (...) Úgy Delphi, mint Olympia is azok a helyek voltak, ahol a görögök, minden belháborúskodás dacára, a nagy közösséget ápolták. Ápolták tervszerűen, nagy ösztön, sugallat által vezetve. A kapocs itt is, mint mindenütt, a vallás volt, A vallás, a nagy életszimbólumok közössége tartotta őket össze. És el lehet mondani, hogy nemcsak őket magukat, de épületeik minden kövét is! Kihalván belőlük az élet, a hit-nincsen vaskapocs, nincsen vakolat vagy más durva anyag, amely széthullásukat megakadályozhatná! Hogy mi volt itt, álmunkban sem tudjuk elképzelni: de legalább sejtjük a lehetőségek sokaságát, úgy a feladatok megoldásában, valamint a különféle anyagok megmunkálásában, azoknak egymással való összekapcsolásában. A múzeumban aztán átadtuk magunkat igazi művészi gyönyörűségnek, a Zeusz templom két timpanonjának megmaradt, s amennyire lehetett, rendbeszedett szobrait szemlélvén. Különös szenvedélyes, majdnem szenvedő élet lüktet bennük, s az arcok típusa is egészen más, mint pl. az attikai szobroké. Valami lágyabb ernyedtséget is mutatnak, de több miszticizmust, mint amazok. (...) Praxiteles Hermese se hatott nagyon reám. A görögök Rafaelje. Édeskés. Nincs semmi tendencia rajta a síkok elhelyezésében. Semlegesen gömbölyű. (...) Délután azonban már mentünk odébb Patras, Itea, Delphi felé. (...) 148