Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

GÖRÖGORSZÁGI ÚT, 1911

az Akropolisz oldalán, mellette a többi istenség főpapjai, hátrább a többi főméltóságok, csak a harmadik sorban a ITPATHTOI, a hadvezérek. Körül mindenfelé zsibong a tömeg, de megkezdődik az előadás. Belép a követ s elmondja Xerxes édesanyjának a perzsák szörnyű vereségét Szalamisznál. A nézők nagy része minden szavát tudja, hisz maga is részt vett a csatában! Ez már nem volt egyszerű szórakoztatása a henye embereknek, ez vallásos szertartás volt, amelyben színész és néző mint egy test, egy lélek ápolta és élvezte az ő kiforrott, nemzeti kultúrideálját. És mekkora lehetett ennek a nemzetnek a művészi alkotóképessége, hogy alig néhány évvel ezelőtt átélt, reális cselekmények rögtön ennyire harmonikus, majdnem elvontan művészi köntösben állottak és állhattak nemcsak Aíschylos, hanem az összes nézők előtt is! (Aischylos „A perzsák" című darabjára gondolok itt, melyet ő nem sokkal a háború lefolyása után írt.) Mindez így eszembe jutott, mert reggel, szúró napfénnyel a hátamon és egy-két varangyos béka társaságában lerajzoltam Dionysos főpapjának a székét ott a színházban, melynek egész beosztása még nagyon jól meglátszik, az egész első széksor, az előkelőségek sora pedig még majdnem épen van meg. (...) Gyönyörű szép, kőbemaradt athéni leányzók! (...) Tehát holnap kezdődik a nagy körút (az országban). Május 29-én, hétfő. (...) 11 órakor érkeztünk a mykenae-i állomásra. (...) Bármennyit is olvasott légyen az ember erről a kultúráról, erről a helyről, amíg nem látta saját szemével, nem hatott reá a lényeg. S ez valami titáni erőt, a hatalomnak öntudatos hordozását fejezi ki. Tulajdonképpen csak óriási, faragatlan kövek összehalmozásából áll az egész, melyek részben össze is omlottak megint, mégis élnek s hirdetik annak a kornak a hatalmasságát. (...) Először is Atreus kincsesházához érkezik az ember. Ez teljesen ép karban van meg s kövei meg vannak faragva, hogy belőlük a méhkashoz hasonlatos boltozatot meg lehessen csinálni. (...) Ezután megnéztük Clytaimnestra kincsesházát is, mely már beomlott, s a híres oroszlánkapun át felmentünk a várba. (...) Innen Argoson átTirynsbe mentünk. (...) Itt a kövek talán még hatalmasabbak. (...) Estére Naupliában voltunk. (...) Volt megint napfény, csillogó hullámok, gondtalan, őgyelgő embertömeg a parton. (...) Május 30-án kedd. Epidauros. Ötórai kocsizás után értünk oda. (...) Útközben érdekes állattani megfigyelést tettünk. Egy szarka üldözőbe vett egy nálánál háromszor akkora ölyűt, s gyorsan forgatva ügyetlen szárnyait, minduntalan reácsapott a nagy ragadozóra, jól beléje ütvén csőrét. Az meg mindezt látszólag nyugodtan tűrte. (...) Május 31-én szerda. (...) 11 óra 40 perckor volt indulásunk Calamata felé. (...) Este 8 óráig vonaton ülni. De ok nélkül. Nem volt egy csepp meleg se s amit láttunk, 147