Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

GÖRÖGORSZÁGI ÚT, 1911

ereszkedő partoknak oly szép váltakozása - távolabb, beljebb maga Athén - közbül a dombtetőn az Akropolisz - mint valami a csirkéi fölött őrködő tyúkanya, a meszsze, mindenfelé tündöklő Parthenonnal, mögötte a Lykabettos meredek sziklaorma, a háttérben körül pedig, mint valami óriási védősánc, egyfelől a Hymettos hegye, másfelől a korintoszi hegyláncolat hatalmas hullámai. Mindezt a Phaleron felett fekvő Munichia nevű sziklatetőről szemlélve naplementekor, midőn Szalamisz felől tenger és hegyormok egyaránt aranyfényben fürödnek, míg az Akropolisz és a Hymettos viola-bíborban úsznak a phaleroni öböl sötétkék vize fölött: olyan látványban volt részed, melyet lelkedben fogsz hordozni, amíg e földi öntudatod tart. Megtaláltuk hát a modern, üzérkedő élet mögött mégis a mi régi, megálmodott Athénunkat is." Itt látszik ki legjobban az impresszionábilis, igazi művész. Kereste e hangulatokat ecsettel is, de nem volt elég, ki akarta fejezni még szóval is, hogy e kifejezhetetlen szépségeket, amelyek közt a világ egyik legszebb kultúrája játszódott le, még jobban emlékezetébe véshesse. Pedig amit a Munichiáról láttunk, csupa üveg volt, egy tenyérnyi zöld, egy bokor, egyetlen fa nélkül. Mert a görög kultúra is és minden eddigi kultúra nomád életet él azzal, hogy rendre lelegeli természetes erdeit, amennyire területi hatalma kiterjed. A természetes vegetáció kiirtásával megszünteti a természetes életlehetőségeket is. Jön a mindent beszerezni, mindent pótolni látszó kereskedelem, vele a pénz és hitel. Ezzel megszűnik az emberek őszinte viszonya egymáshoz. Már itthon is vagyunk! Futkároznak a beesett, lázas szemű, mindent pótló, örökké bolygó görögök, örmények, zsidók, nemsokára franciák, spanyolok, angolok stb. Csak a költő és művész találja meg ezek mögött a szebb múltat a lenyugvó nap kápráztató fényében. Még átcsillog a sok törmeléken, de nem nekik, hanem az áhítatosan közeledő idegennek. Sajnálom, hogy beleszóltam, de amit itt elmondtam, azt megtárgyaltuk Aladárral is. Most menjünk vissza hozzá, nagy problémákat feszeget az athéni Nemzeti Múzeumban. „Május 20-án szombat. (...) Magam mentem valamivel későbben a Nemzeti Múzeumba. Először csak átfutottam az egészet, hogy lássam, mi is vár itt reám. Máris sok kiegészítő részét találtam meg tegnapi benyomásaimnak, s kezd mégis már mindinkább - viszonylag - teljessé kialakulni az a kép, amely bennem a görögök kultúr- és művészeti fejlődéséről kél. És még sok az ígéret is mindenfelől, ami ezután vár reám. Azt egészen tisztán látom, hogy két nagy külső befolyás fejlesztette s vitte odébb a görög életet: az egyiptomi és a keleti, az utóbbi, amely Kisázsia felől áramlott át hozzájuk. Az építészeti stílusoknak dór, jón és korinthoszira való osztá145