Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

NÉPMŰVÉSZETI TÖLTEKEZÉS/ NÉPRAJZI GYŰJTŐUTAK

Ott hallgatta S...tz néni is. Ő csak annyit értett az egészből, hogy erkölcstelen. Igazi úriasszony volt, aki büszke volt arra, hogy az ő tiszta kis leánya ülhetett modellt a főalakhoz és lelke legmélyén meg volt sértve. - Az én leányomról mondja az a hosszú miniszter, hogy erkölcstelen? Kikaparom a szemét, ha közelébe jutok! És csaknem sírt a méltatlankodástól. Aladár arcán még mindig ott volt a két lázrózsa? Nem kellett volna már akkor megnézetni valami egészen okos doktorral? ... De hát olyan megtévesztő frissen dolgozott, senkinek se volt gyanús. Gallen-Kallela másnapra ígérte, hogy kijön Gödöllőre. Ám az irigy véletlen belelépett. Mire hazamentünk, már a fi-fik valamelyik gyermekbetegségben feküdtek, úgyhogy azonnal kellett értesíteni Gallent, aki ezúttal családostul jött volna, hogy halassza el a látogatást. így a családja képe kimaradt a viszonyunkból és ez mindig, mint űr, tátongott közöttünk. így mentette meg Gallen Aladárnak egyik legjelentősebb képét a miniszteri hatalom önkényétől. Már ezért is megérdemli, hogy ennyit foglalkoztunk vele. Még egyszer ugyan előkerül, egy kicsit később. NEPMUVESZET1 TOLTEKEZES/ NÉPRAJZI GYŰJTŐUTAK Gödöllőn serényen folyt a munka. A pénzesebb entellektüelek kezdtek ideszokni. Már szinte fogalommá lett Gödöllő, egy új kapcsolódott a régi, Erzsébet királynéval kapcsolatos fogalomhoz. A Studio évkönyvei minden évben hoztak valami gödöllői terméket, gobelint, szőnyeget, üvegablakot. Miss Levetus, a Studio bécsi levelezője gyakran megjött Gödöllőre is. Elvittük egyszer Mezőkövesdre is. Éppen egy esküvő volt, ott kellett maradnunk. Buggyanó Borcsa néninél szálltunk meg, akinél már régebben laktam. Másnap reggel rémültre nyitott szemekkel suttogta a konyhában, ahol a reggelit készítette: - Tekéntetes úr. Istentől való ez a fehérnép? - bemutatott a szobába mert Isten bocsá' - csupa arany fogai vannak a szájában, s ha kit megver a szemével, kihullanak menten a fogai. Rosszabb a varangyos béka nézésénél is. Már nekem nem sokat árthat, de azért betakarom a kötényemmel a szájamat. El is parancsoltam a mai napra az unokámat, hogy ne mutatkozzék. 131