Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)
VILÁGKIÁLLÍTÁSOK
Mind a régi tradíciókhoz ragaszkodtak. Ezeket utánozták gazdag zsidaink is és inkább aludtak Dubarry 14 4 ágyában, ha tudták is, hogy aljas másolat, amibe a szúrágást úgy lőtték bele madársöréttel. Azok a háború előtti entellektüelek nagyon kevesen voltak és pénztelenek. Gödöllőn mind megfordult, aztán vizes szemekkel a sajnálkozástól, de üresen távozott. Mire körülnéztünk, már épültek az újbarokk házak, ahogy a német folyóiratok hozták, ugyanúgy, azon frissen és győzedelmesen, tért hódított. Dezertált iparművészeink hátat fordítottak, s az épületekre mintázták a sablonos német motívumokat, itt-ott belecsempészve - a vakoknak - egykét himzésmintáról szedett madarat, ezzel merítve ki „hatszafiasságukat." Akár született magyar, akár Ankerschmidt, akár zsidó, mind német kultúrán avagy civilizáción épült fel, ezen differenciálódtak agytekercsei, ki tudja, hányadíziglen. Valamennyi, örökölt hajlamától hajtva, mind a német civilizáció termékei után kapott. Van-e ennél természetesebb? És mi volna ezen csodálkoznivaló? Azok a kitartó szellemek, akik legyőzve születésüket, iparkodtak kiásni a magyarnak a magyart, s odatartani az orruk elé: ezt kultiváld! íme, ilyen volt Aladár, s ez volt benne a csodálnivaló. Az angoltól a szellemet vette át, s erre adott példát a lusta magyarnak. Ez csakhamar divatját múlta, s aztán jöhetett egyenesen, vámmentesen, ahogy a postás mindennap kézbesítette a folyóiratokat, úgy vették át a német szellemi termékeket. Minő hallatlan önérzetet adhatott ez a császár felkötött bajuszának! „Herr Gott, das ist ja fein! Welche Macht liegt in unserer wissenschaftlichen Überlegenheit. Dort hatten sie Wien, das brauchen sie nicht sondern greiften über Oestreich zu uns herüt Grossdeutschland! Oh komme dein Reich, mein Reich, ess streit rieh bis Bagdad." 14 5 Itt most be is fejezhetném ezt az egész színdarabot. Szerencsére az átmenetek mégse játszódnak le ily gyorsan az emberi számítások szerint. Ez inkább a vég telenben robog így, mikor minden pillanatnyi robbanásra újat-régit-újat-régit ketyeg a viiágcsavar fordulása. Jobb az eltávozottaknak. Nem jutott idejük e fájdalmas visszapillantásra. Jobb a fiataloknak, akiknek halvány sejtelmük sincs, mi minden eshetőséggel kell még számolniuk. Egyre figyelmeztetek mindenkit, aki lelkesen adja magát a mű14 4 Madame Dubarry (Marie Jeanne Bécu) (1743-1793) XV. lajos francia király kedvese, kegyencnője. Mértéktelen pazarlásáról és politikai intrikáiról volt híres. A nagy francia forradalom alatt kivégezték. Dubarry korabeli, azaz 18. századi bútorra gondol Nagy Sándor. 14 5 (Ném.) „Úristen, de hiszen ez jó! Milyen hatalom van tudományos elgondolásainkban. Ott volt nekik Bécs, arra nincs szükségük, hanem átnyúlnak hozzánk Ausztrián át NagyNémetországba. Oh, jöjjön el a Te országod, az én országom, Bagdadig érjen!" 106
