G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)
Tompos Lilla: 48 hatása a magyar viseletre
benne a hát közepén rejtve láthatjuk a nemzet jelképét. Oly nagyon kedvelték ezt a ruhadarabot, hogy a huszadik század negyvenes éveiben is szívesen hordták azt. A cifraszűr a 48-49-es forradalom és szabadságharc alatt a szabadlegények öltözete volt, utána pedig az ellenállás jelképe lett, ezért tiltotta törvény a viseletét. 16 A Néprajzi Múzeum műtárgyainak sokaságából választottuk ki azt a két szűrt, melyet itt bemutatásra méltónak véltünk. Hajdú vármegyéből származik az az öltözék (3. kép.), melynek színes hímzésében ott rejlik a vörössel és lilával vágott, karcsú, virágkelyhet idéző címerforma, benne a kettős ezüst kereszt helyett két levéltől övezett lila virág nyílik. (4. kép ) A címert a szűr hátára boruló nagy galléron lefelé fordították, két sarkába átlósan is elhelyezték, az aljára függőleges állásban is belehímezték. 1 7 A kalotaszentkirályi szűr fekete díszében csúcsoválisba komponálta és sugárirányban helyezte el remek érzékkel a mester a címereket, egyet-egyet az öltözék hátára, az oldalára és az aljára is varrt. 1 8 (5. kép.) A vörös és fekete selyemfonallal színtjátszóan szőtt selyemkendőt a Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményében őrizzük, egész felületén a fekete selyemszálak közé rejtették a magyar címerek sorát, mindegyik alatt a nemzeti trikolór színeiből kötött szalagcsokor. (6. kép) Egyszerre láttatja a vér vörösét és a gyász feketéjét, mintha Petőfi megrendítő hangú, látomásszerű versének illusztrációjaként készült volna:" Hagyjátok el azt a piros-fehér-zöld színt,/Lejárt az ideje/ Más szín illeti most a magyar nemzetet/Piros és fekete./ Fessük zászlainkat feketepirosray Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa" (Petőfi Sándor : Fekete-piros dal). A tiltás a zsinóros-magyar öltözékre is vonatkozott, így ezekre szükség nem lévén, a menekülő Táncsics Mihálynak „egy újdonnan új atilláért két forintot ígértek7 1 9 A dolmány, a mente és a szalaggal összefűzött női ruhaderék ezáltal a nemzeti érzés és a passzív ellenállás szimbólumává vált.0 Összefonódott a családok egyéni gyásza a neves személyiségek halálán és a forradalmi eszmék bukásán érzett fájdalommal. Gyülekezési szabadság híján a temetések voltak azok a közös megemlékezést nyújtó összejövetelek, ahol a résztvevők szavak nélkül is értették egymást, érzésüket kifejezte az egyszerű, zsinórdíszes, fekete öltözék, melyet nők és férfiak egyaránt viseltek. A történeti kronológia szűkszavú megjegyzései nyomán sorolhatjuk a temetéseket és megemlékezéseket: 1850. április 22. Wesselényi Miklóst temették Pesten, temetése nemzeti tüntetéssé lett. Húszezer ember részvételével búcsúzott az ország 1855. október 21-én Vörösmarty Mihálytól, temetése az első nemzeti tömegtüntetés volt. 1856. május 28-án Kölcsey síremlékét avatták fel Cseklészen - az ünnepen több ezer főnyi tömeg tüntetett. A gyászöltözék és a benne rejlő ellenállás általánossá, az uralkodó hatalom számára kínossá vált. A szervezők félelme tükröződik annak a meghívónak a szövegezésében, melyet 1857-ben Ő császári és királyi felségeik tiszteletére a Nemzeti Színházban tartott díszelőadás alkalmából küldtek ki a résztvevőknek, és 123
