G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)
Tompos Lilla: 48 hatása a magyar viseletre
adtak közre az újságban is : „a férfiaknak pompás magyar díszöltönyben, vagy teljes díszegyenruhában kell megjelenniük, a kik fekete polgári öltözetben jönnek, ahhoz fehér nyakkendőt válaszszanak; a hölgyek kerek díszruhában ékszerekkel.... Felséges Uralkodónk pompás magyar egyenruhába volt öltözve " 2 1... Az 1850-es évektől kezdve szép számmal őrzünk gyászöltözéket a Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményében. A férfiviselet - ahogyan Koszits Ákos, Baranya megye főügyészének e korból származó gyászruhája jól példázza - minden egyes darabja, a nadrág (hosszúszárú fekete bőr csizma illett hozzá) s üveg, a derékban szabott atilla és a ráboruló mente is fekete posztóból készült. Ékszergombok, ötvösmívű mentekötő és öv helyett selyemfonalból kötötték gombjait, zsinórdíszét, mentekötőjét és övét is. Körben fekete perzsaláb szőrme szegélyezi, szőrmegallérja ívelten borul a hátra. 2 2 (7. kép.) A női viselet ruhaderékból, szoknyából, főkötőből állt, sok esetben kötény egészítette ki, de díszítése, textíliája, formai megoldásai változatosabbak mint, a férfiöltözékeké, szabásukban a nyugat-európai divatot követik. Textíliájuk lehetett bársony, taft, virágmintás, moáré vagyis "habos", vagy atlaszselyem. Botfalvi Both Miklósné ruhadereka zsinórozással dúsan kivarrott fekete bársony, míg ujja fekete gépi csipkével borított, kettősen buggyosra kötött - akárcsak a barokk kori minta -, fehér selyemből készült. Szoknyája nem maradt ránk, a képen láthatót az állandó kiállításra rekonstruálták. 2 3 (8. kép.) Virágtövekkel telehintett az a „habos" selyem ruhaderék, melyet a neves viselettörténész, Höllrigl József ajándékozott a gyűjteménynek. 2 4 (9. kép.) Elejét hármas csoportokban felvarrt paszománygomb és hurok zárja, a szabásvonalakat zsinórdísz hangsúlyozza. A női ruhát is kiegészítette gyakran a mente, mely bőségével a szoknyát, ujjának szabásával a ruhaujjakat követte. A rózsamintás selyemdamaszt mentét Radák Istvánná Rhédey Klára viselte egykor az 1850-es években. 2 5 (10. kép.) A gyásznapok az ötvenes évek második felében is folytatódtak, egyre többet olvashatunk a résztvevők öltözékéről is: 1859. november 21-én Kisfaludy Károly sírját „a dísz nemzeti ruhába öltözött fiatalság állta körül lobogó szövétnekkel. Minden ki az értelmiséghez számítja magát jelen volt. Férfiak, nők, fiatalaság, tisztes ezüst fők, többnyire büszke deli ruhájában a magyarnak... "-emlékezik a Vasárnapi Újság. 2 6 1860. április 4-én a szabadságharcra emlékező ünneplők között március 15-én áldozattá vált Forinyák Géza joghallgató. Temetésén „együtt volt a főváros dísze, virága, tetőtől talpig magyarosan öltözve nők úgy, mint férfakf . 2 7 A magyar társadalmat megdöbbentette és felrázta Széchenyi István öngyilkossága. (1860. április 8.) Halálát nagyszabású, országos gyász követte. Az akadémia elnöke rendkívüli ülésen tagjainak egy hónapig tartó gyászt rendelt el. 2 8 A gyászünnepélyeket az egész országban megtartották, az urak a legegyszerűbb magyar 124
