G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)
Bakó Zsuzsanna: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ábrázolása és kultusza a 19. századi magyar festészetben
indító mozzanatát, Petőfi versének elszavalását örökíti meg mozgalmas kompozíciójával. (5. kép) Thorma János évtizedekig foglalkozott 48-as témájú történelmi képeivel, állandóan átdolgozva és újrafogalmazva mondanivalóját. A téma iránti érdeklődését bizonyítja Budavár visszafoglalása című 1912-ben festett képe, amely a 48-as tematika egyik legkésőbbi jelentkezése. A hivatalos körök figyelmét mindig felkeltő, frekventált és népszerűségre számot tartó történeti festészet helyett a 48-as tematika sokkal intenzívebben jelentkezik a portréfestészetben. Az arckép rendkívül alkalmas műfaj a kultusz ápolására és ébrentartására, mivel - különösen jó művész esetében - egyfajta személyes kontaktus átérzésének lehetősége alakulhat ki az ábrázolás és a néző között. Tágabb értelemben pedig a portré egy-egy eszme, egy irányzat megtestesítőjévé válhat, így például Széchenyi a reformer szemléletű nemesség, Petőfi a liberális gondolkodású, szabadságot szerető polgár ideáljává vált. A kultusz erősödésének egyik legpregnánsabb jelzése az 1870-90-es években megszaporodó Kossuth-, Széchenyi- és Petőfi-ábrázolások. Borsos József Nemzetőr című képe még a forradalom idején, 1848-ban készült, ábrázoltja ismeretlen, a témához való kapcsolódását a címadáson kívül a nemzeti színű karszalag jelzi. Kmety György és Mészáros Lázár honvédtábornokok színvonalas, kitűnő karakterű arcképeit Brocky Károly festette meg 1850-ban Angliában, ahol 1837 óta élt, de érzelmeit jól példázza a forradalom e két emigránsával fenntartott jó kapcsolata. Kovács Mihály Előkelő magyar férfi címzi viselő arcképe a szakirodalom feltételezése szerint Batthyány Lajost is ábrázolhatja 8. Barabás Miklós, a korszak legjelentősebb arcképfestője elsősorban Batthyány Lajost és családtagjait ábrázoló képmásaival kapcsolódik a témához. Jakobey Károly Táncsics a börtönben című képe a szakirodalom egy részének véleménye szerint 1848-ban készült, más vélemények szerint azonban a festő történelmi arcképsorozatának egyik darabja, amelyet az 1860-as évek során festett (6. kép). A forradalom legismertebb és legnépszerűbb vezetője volt Kossuth Lajos, de a róla készült arcképek száma meglepően kevés. A legsikerültebb Prinzhofer August 1848-as litográfiája. A magyar művek közül ismert és népszerű ábrázolás Madarász Viktor 1877ban készült arcképe, amely a Hontalan Kossuth a száműzetésben címet viseli. Hasonló a helyzet a Petőfi Sándor személyéhez kapcsolódó ábrázolásokkal. A leghitelesebb és a legjobb is egyben Orlai Petrich Soma Petőfi Debrecenben című 1867-ben készült arcképe. Nyilván a költő korai halála volt az egyik oka annak, hogy más hiteles ábrázolás - néhány metszetet kivéve - nem készült róla. A forradalom legnépszerűbb - az irodalmi kultuszban legendássá nőtt - alakja, a „nép gyermeke", igazán csak Madarász Viktor késői alkotásaiban kap hangsúlyos helyet. Madarász képei azonban többek egyszerű portrénál. Patetikus hangvételükkel igazi hőskultuszt képviselnek, így a Petőfi halála {1875), A halott Petőfi (1906) a Lidérc vagy Petőfi mint a szabadság géniusza (1906), végül a Feltámadás (1913). Ez a fajta kultusz egyetlen személy körül sem alakult ki és nyilvánvalóan ebben szerepe volt annak a 84
