G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Bakó Zsuzsanna: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ábrázolása és kultusza a 19. századi magyar festészetben

Bakó Zsuzsanna AZ 1848-49-es FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ÁBRÁZOLÁSA ÉS KULTUSZA A 19. SZÁZADI MAGYAR FESTÉSZETBEN Magyarországon a 19. század a polgári nemzetállam kialakulásának időszaka. Az egész társadalmat érintő változások gyújtópontjában az 1848-49-es forradalom és szabadságharc állt, amelynek hatása a század végéig — gyengébben pedig még a 20. század elején is - érezhető volt a magyar festészetben. A kultusz kialakulása - az irodalomhoz hasonlóan - az eseményekkel egyidős, további fejlődését, megerősödését azonban több tényező gátolta. Az egyik fő ok a képzőművészet - és ezen belül a festészet — támogatási rendszerében rejlett, amely - 1840-66 között lelkes arisztokraták, nemesek és polgárok szerény alaptőkéjű részvénytársasága — a Pesti Műegylet révén működött

1. 1861-ben megalakult a Képzőművészeti Társulat, amely lassan magába olvasztott más egyesületeket is és 1866-tól egyre több állami funkciót igyekezett ellátni, s így egyre jelentősebb állami támogatást is kapott

2. 1867-ig az osztrákok, a kiegyezés után pedig már a magyar állami szervek is szembehelyezkedtek a forradalom eseményeit, személyeit dicsőítő, propagáló, vagy egyszerűen csak megjelenítő alkotásokkal. A magyarellenes hangulatot jól szemlélteti a József nádor által 1847-ben alapított Nemzeti Képcsarnok Egylet sorsa, amelynek vagyonát a helytartóság 1853-ban zárolta és csak 1860-ban kapta vissza a pénzkezelésijogot

3. A komolyabb, igényesebb műalkotások esetében pedig, ha felmerült az osztrákellenesség szándéka - mint Madarász Viktor Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben című 1864-ben készült műve esetében - a fenti okok miatt részben érthető módon - a Képcsarnok Egylet és a Pesti Műegylet is elzárkózott a gyűjtés elől, hogy a kép mielőbb közadakozás révén múzeumba kerülhessen

4. Ez az ellenséges magatartás a század végéig tartotta magát. A forradalom és főként annak elfojtása azonban az egész nemzetet érintő megrázkódtatás volt és számos festőnket érintett közvetlen módon, így a kultusz kialakulásában jelentős szerepe volt a személyes élménynek. Kiss Bálint nemzetőr volt s emiatt 1850-ben haditörvényszék elé állították, majd megfosztották a Nemzeti Múzeumban betöltött állásától, Orlai Petrich Soma - Petőfi unokabátyja - harcolt a honvédseregben, Kovács Mihály honvédtüzérnek jelentkezett, de betegsége miatt nem engedték harcolni, Madarász Viktor pozsonyi joghallgatóként jelentkezett a honvédseregbe és hadnagyi rangig vitte, Székely Bertalan 13 évesen készíti első rajzait a Kolozsvár határában átvonuló honvédtáborokban, Lötz Károly 15 évesen festi le Vác környékén Görgey seregét

5. 81